Orbán: A legtöbb közgazdásznak akkor jó, ha folyik a vér

Bár Orbán Viktor szerint is szükség van megszorításokra, mégis azt állítja, van olyan megoldás, amely nem jár az "emberek megsarcolásával". A tavaszi választási kampányban pedig azért nem hangsúlyozták, hogy szükség lenne kiigazításra, mert akkor szerinte még nem volt "annyira drámai" a helyzet, mint most. Olvassa el az [origo] interjúját a Fidesz elnökével, aki válaszolt az elhíresült "oszt jó napot"-os beszédével kapcsolatos kérdésekre is!

- Ha már visszautalt az áprilisi választásokra, a The Economist nevű tekintélyes brit hetilap az első forduló előtt közölt egy cikket, amelynek a címe az volt: Magyarország borzasztó politikusai, az első mondata pedig úgy hangzott: nyilvánosan mindkét oldal képtelenséget beszél, miközben a háttérben azt ígérik, hogy józanul fognak cselekedni. Ők mindkét oldalt említik, ön magára ismer ebben a jellemzésben?
- Nem, de mindenkinek joga van szamárságokat írni Magyarországról. Ha van, aki megjelenteti, akkor el is olvashatjuk ezeket. Mint ahogy egy másik mérvadónak tartott brit lap is megtette, amelyik nagy jólétről és dübörgő gazdaságról cikkezett. Attól tartok, a magyar emberek tekintélyes része nem ismerne magára és a saját hazájára ezekből az írásokból. Mindenesetre a britek jól jártak a szocialista kormánnyal, megszerezték a magyar közvagyon egyik legértékesebb darabját, a Ferihegyi repteret.

- Szerintem ők arra utaltak a cikkben, hogy az önök kampányában, illetve választási programjában sem volt egy árva szó sem arról, hogy itt költségvetési kiigazításra, fájdalmas megszorító lépésekre lenne szükség.
- A Fidesznek van egy világos gazdaságpolitikája, ezt ajánlottuk az embereknek. És ez nemcsak szavakból és vállalásokból épül fel, hanem tettekből is. Mi négy évet kormányoztunk már, és sikerült egy olyan gazdaságpolitikát végrehajtanunk, hogy egyszerre csökkent az államadósság, az infláció, a költségvetési hiány és a munkanélküliség. Közben pedig nőtt a gazdaság. Erre azt szokták mondani a közgazdászok, hogy ilyen gazdaságpolitika nincs. Lehet, hogy az Economist is ezt írná, ha erről a kérdésről kifejtené az álláspontját. De a polgári kormány bebizonyította, hogy van: mi ezt közösen végrehajtottuk. Ilyen gazdaságpolitika igenis lehetséges, és mi erre most is képesek lennénk.

- Azt mondta, hogy csökkent az államadósság, de a Magyar Nemzeti Bank tanulmányában szerepel, hogy 2001-től kezdett el növekedni a GDP-arányos államadósság.
- Tisztázzuk, hogy miről is beszélünk. Amikor arról van szó, hogy egy kormány milyen gazdasági teljesítményt ért el, akkor a teljes kormányzati évekről érdemes beszélni. A választások félbevágják a választási évet, és értelmetlen vita alakul ki arról, hogy kihez tartoznak a jó dolgok és kihez a rosszak.

- De a tanulmányban 2001-et írtak, a választás pedig 2002-ben volt.
- Ha az 1999. január elseje és 2001. december 31-e közötti időszakot is megvizsgáljuk, azt látjuk, hogy a ciklus végén az államadósság GDP-arányosan kisebb volt, mint amikor átvettük a kormányzást. Hogy azon belül milyen mozgások voltak, az részletkérdés, a négyéves kormányzati teljesítménnyel való elszámolás tekintetében nincs jelentősége.

- Visszatérve még az Economist-idézetre, miért hagyták önök a kampányban szinte teljesen figyelmen kívül, hogy ilyen nehéz helyzetben van a költségvetés, és ennek következményei lesznek?
- Mi egy négyéves vállalást tettünk közzé. Azt, amit vállaltunk a 2006-os programban, azt 2010-re teljesítettük volna mindenestül, szőröstül-bőröstül. Az részletkérdés - bár izgalmas -, hogy mennyit tudhattak a magyar emberek a költségvetés valós állapotáról. Az időközben ismertté vált részleket alapján is úgy látom, ha májusban megkezdhettük volna a kormányzati munkát, 2010-re teljesítettük volna a vállalásainkat.

- Az ön egykori pénzügyminisztere, Járai Zsigmond jelenlegi jegybankelnök már februárban azt mondta, súlyos a helyzet, megszorításokra van szükség, és külön kiemelte, hogy szerinte a szociális ellátásokat kellene lefaragni. Ehhez képest önök 14. havi nyugdíjat ígértek.
- Magyarországon szükség lesz 14. havi nyugdíjra. Ha valaki ismeri a nyugdíjasok életszínvonalát, akkor efelől nem is lehet kétsége. Szívesen hallgatom a makrogazdasági elemzőket, de elfogadhatatlan, hogy bárki azt mondja, a magyarországi nyugdíjakat azon a szinten kell állandósítani, ahol most vannak. Az az emberséges, hogy a nyugdíjakat emelni kell, ez társadalmi és politikai célunk. És ha nő a gazdaság, ha közben csökkenteni tudjuk a munkanélküliséget, akkor van mód magasabb nyugdíjakra is. A mostani gazdaságpolitikát azért utasítjuk el, mert rossz irányt választ. Növeli az adókat, ezzel emelkedni fog a munkanélküliség, egyre kevesebb lesz a termelő ember, és nekik kell eltartani a nem dolgozókat, akikből egyre több lesz. Ez a csőd. A választási kampányban is elmondtam többször, hogy ha nem hozunk ésszerű gazdaságélénkítő döntéseket, akkor 10 százalék lesz a hiány. Annyi is lett. Ezt a miniszterelnök-jelölti vitában is felhoztam, de a kormányfő ezt kerek perec letagadta.

- Az önkormányzati választások után a hvg.hu-nak már azt mondta, hogy szükség lesz megszorításokra.
- A helyzet azóta drámaivá vált, ma nem ott tartunk, mint 2006 áprilisában voltunk. A helyzet sokat romlott. A kormány teljesítménye merő dilettantizmus. Most már valóban meg kell történnie néhány fájdalmas lépésnek, bár én ezt nem megszorításnak nevezném, hanem pénzügyi válságkezelő csomagnak. Ennek világossá kell tennie, hogy kinek kell fizetnie, mennyit és mennyi ideig.

- Ön hol szorítana meg?
- Először is a luxuskiadásokat el kell felejteni, és itt nem kis összegről van szó. Benyújtottunk egy 200 milliárdos módosító csomagot, ami jelzi, hogy a költségvetésben van valóságos tartalék. Például az önkormányzatoknak is lehetne mintegy 62 milliárd forinttal többet juttatni. Az egészségügynek is 57 milliárddal, és így tovább.

- Ön most arról beszél, hogy hova lehetne még többet adni, de én a megszorításokról kérdeztem. Tehát hol szorítana meg?
- A kamatkiadásoknál elsősorban. A pénzügyi válságot okozó legnagyobb kiadás nem a szociális ellátás, a nyugdíj, az egészségügy és az oktatás. A válság igazi okait az eladósodás miatt bekövetkezett hitelfelvételek és azok kamatterhei jelentik. A kiszámíthatatlanság, a bizonytalanság és a folyamatos hazugságok miatt komoly kamatfelárral lehet csak hitelhez jutni. Ha lenne egy olyan kormány, amely képes stabilizálni a gazdaságot, és helyreállítani az ország vezetőinek szavahihetőségét, akkor kedvezőbb feltételekkel jutnánk hitelhez.

- Szinte lehetetlen olyan közgazdászba botlani, aki ne tartaná elkerülhetetlennek, hogy hosszú távon hozzá kelljen nyúlni a szociális ellátásokhoz.
- A magyar közgazdászok többsége akkor érzi jól magát, ha folyik a vér. Úgy gondolják, hogy a költségvetési egyensúlyhoz a minél bátrabb megszorítási intézkedéseken át vezet az út. Én meg azt mondom, hogy a gazdaság növekedésén át is vezet út. Nemcsak a zsugorítás, hanem a növekedés útja is járható. Ennek a nézetnek kevés híve van Magyarországon.

- Tehát nem ért egyet a saját egykori pénzügyminiszterével, Járai Zsigmonddal sem?
- Nem folytattam, és nem is folytatok semmilyen gazdaságpolitikai vitát hivatalban lévő jegybankelnökkel.

- Nem lehet, hogy egyszerűen arról van szó, ön tart attól, hogy megmondja az embereknek: itt most bizonyos dolgokat vissza kell fogni?
- Magyarországon a családok ötven százalékának nincs semmilyen tartaléka. Nem vagyok hajlandó részt venni abban az országos félrevezetési akcióban, hogy csak az emberek kárára, csak az ő rovásukra, csak az ő zsebükre lehet megoldani a mai magyar pénzügyi-gazdasági válságot. Azt javaslom, hogy erről nyissunk vitát. Erről ma nem lehet vitatkozni, mert létezik egy ezzel ellentétes hangulatkeltés: a média, a neoliberális közgazdászok és a kormánypropaganda részéről. Miért kellene szétverni az egészségügyet, az oktatást? Biztos, hogy el kell tiltani a nyugdíjasokat a munkától? Szerintem nem. Hát beszéljünk erről!

- Ha ezt a gondolatmenetet követem, akkor ön azt állítja, hogy a jelenlegi kormány tudatosan tönkre akar tenni teljes társadalmi csoportokat.
- Azt állítom, hogy a koalíciós pártoknak van egy társadalomépítési koncepciója, amely világosan kiolvasható a tetteikből. Számos olyan döntést hoznak, amelyről azt mondják, nemcsak hogy szükség van rá, hanem az a helyes is. Például a tandíjat nem azzal magyarázzák, hogy válság van. Szerintük az a helyes, ha a tanulók fizetnek. Ugyanez a helyzet az egészségüggyel. Ám van olyan része is a kormányzati terveknek, amelyeket megfontolásra érdemesnek tartok. Például azt, hogy a munkaképes emberek esetében a szociális ellátást kapcsoljuk össze a munkavégzéssel. De az egészségügyben és az oktatásban elképzelt terveket nem. Itt történelmi dimenziókban és hosszú távon egymástól teljesen eltérő vízióink vannak. Ők olyan fejlődési utat jelölnek ki, amely számos társadalmi csoport számára kirekesztő. Lemondanak arról, hogy a legszegényebbek fel tudjanak zárkózni, és tudomásul veszik, hogy a középosztály legalább fele le fog süllyedni a napi megélhetési gondokkal küszködők világába.