A Városháza fantomja súg Demszkynek

Még egy névtáblája sincs a városházi folyosón, mégis ő az egyik legfontosabb ember ma Budapesten. A vagyonát a Bahia-boltokkal megalapozó vállalkozó, Mesterházy Ernő évek óta Demszky Gábor fő bizalmasa, akár politikáról, akár üzletről, akár magánéletről van szó. Helyzetbe kerülése egyúttal egy szebb napokat látott főpolgármester és egy meggyengült párt hatalmi játszmákkal teli története is. Az [origo] utánajárt, hogyan jutott el az alternatív klubokból a hatalom előszobájába.

Már az előző ciklusban is tanácsadói szerződéssel foglalkoztatta a városháza Mesterházyt, de ő a feladatok szaporodásával is ódzkodott attól, hogy szerves része legyen a hivatali gépezetnek. Nem is nagyon illett bele a képbe, ahogy színes ingekben, időnként rövidnadrágban feltűnt a folyosókon (azóta konszolidáltabb viseletre váltott, és egyre gyakrabban hord öltönyt). Kívülállására jellemző volt az is, hogy a tárgyalásait nem a Városházán, hanem a környékbeli kávézókban bonyolította le. "Beült reggel kilenckor a Gerlóczy Kávézóba, és ott volt délután háromig" - jegyezte meg egy fővárosi SZDSZ-es politikus. "Igaz, nem vagyok hivatalnok, inkább szeretek kávéházban egyeztetni" - reagált erre Mesterházy.

Egészen a ciklus végéig nem is keltett feltűnést a tevékenysége. 2005 decemberében azonban előbb a MIÉP-frakció, majd egy hónappal később a Fidesz-frakció akkori vezetője, Kupper András tette fel a kérdést a főpolgármesternek, hogy "ki az a Mesterházy Ernő, akivel hivatalában szűk körben tárgyalni szokott, illetve miért jár el ő a közműcégeknél?". A hivatalos tájékoztatás erre az volt, hogy Ikvai-Szabó Imre stábjának tagja tanácsadóként, díjazást pedig nem vesz fel. Nemcsak a jobboldalnak telt azonban évekbe, hogy észrevegye, új támasza van Demszky Gábornak, hanem sok SZDSZ-es is csak 2006-ban ismerkedett meg Mesterházy nevével. Egy neve elhallgatását kérő kerületi képviselő például úgy fogalmazott, hogy a főpolgármesteri tanácsadó "két évvel ezelőtt ment ki a napra, akkor vált egyértelművé. hogy fajsúlyos figura".

A vállalkozóból lett tanácsadó ekkor kezdett el komolyabban foglalkozni politikával. 2006 tavaszán például ő tárgyalt a szocialistákkal arról, hogy támogassák Demszky indulását, és ne állítsanak vele szemben jelöltet. Az igazán komoly politikai feladat azonban nem is a kampányban, hanem a választási győzelem után várta, amikor ő képviselte Demszky Gábort a koalíciós tárgyalásokon.

"Ernő hozta a tutit"

A háromtagú küldöttségnek rajta kívül két kipróbált SZDSZ-es politikus, Ikvai-Szabó Imre főpolgármester-helyettes és Lakos Imre akkori budapesti elnök volt a tagja, a tárgyalóasztal túloldalán ülők számára mégis hamar kiderült, hogy Mesterházy az, akivel legkomolyabban kell számolniuk. "Nyilván betartotta az etikett szabályait, de ő volt a meghatározó" - emlékezett vissza Danielisz Béla, aki Steiner Pállal és Molnár Gyulával együtt a szocialistákat képviselte. Danielisznek úgy tűnt, hogy a szereposztás a következőképp nézett ki: "Ikvai volt a megmondóember, Lakos a kompromisszumkereső, Ernő pedig hozta a tutit." Utóbbiról ugyanis tudták a szocialisták, hogy ő az, aki Demszkyt képviseli, vagyis ő határozza meg a tárgyalási alapot.

"Élvezet vele tárgyalni, rendkívül racionális a gondolkodásmódja" - mondta Mesterházyról Steiner, bár hozzátette, neki úgy tűnt, hogy a közjogi ismeretei hiányosak, az önkormányzati jogszabályalkotás körülményeiről például keveset tud. Danielisz is pozitív benyomásokat szerzett a tárgyalások során: "Korrekt és megbízható partner volt. Amit mondott, az úgy volt a következő alkalommal is." Nem mindenki volt ugyanakkor ennyire elégedett. Egy a tárgyalások menetét ismerő, névtelenséget kérő szocialista forrásunk szerint Molnár Gyula zokon vette, hogy Demszky csak egy tanácsadót küld maga helyett tárgyalni, és ezért néhány fordulót ő is kihagyott. (Molnárt kerestük, de nem kívánt válaszolni kérdéseinkre.) Demszkyt nem hatotta meg a duzzogás, Mesterházy pedig közben az Ikvai-Szabó irodájában folytatott hivatalos tárgyalások mellett tartott informális egyeztetéseket is. Steiner ezt megerősítette, megjegyezve, "modortalanság lett volna visszautasítani a főpolgármester tanácsadójának kérését, így többször kávéztunk együtt, és értékeltük a folyamatokat".

Mesterházy megküzdött Somlyódy pozicióiért

A tárgyalásokon az egyik vitás pontban furcsa helyzet alakult ki: az SZDSZ kezdett el kardoskodni egy MSZP-s politikus kinevezése mellett. A szocialisták ugyanis azt akarták, hogy a 2005-ben létrehozott kiemelt fejlesztések bizottsága élére új ember kerüljön Somlyódy Csaba helyett. Az ő elképzelésük az volt, hogy Somlyódy elégedjen meg a gazdasági bizottság elnöki székével, a kiemelt fejlesztésekért viszont feleljen más. Ez megbukott az SZDSZ ellenállásán, és Danielisz szerint ebben Mesterházy játszotta a főszerepet: "Kétségtelen, hogy Somlyódy a két bizottsági posztot az ő határozott fellépésének köszönheti."

Közös érdeklődés

Ahogy arról már korábban szó volt, Somlyódy és Mesterházy már régóta, közel tíz éve ismeri egymást. Somlyódy a párt fővárosi szervezetének gazdasági alelnökeként gyakorlatilag pénztárnoki szerepet töltött be, és a közgyűlésben is a nagy értékű fejlesztésekkel foglalkozott. Ha pénzügyekről, beruházásokról volt szó, és valaki az MSZP-vel akart tárgyalni ezekről, akkor őt mindenképp érdemes volt felkeresnie. A szocialista politikus az [origo]-nak azt mondta, mindig is érdekelte a keleti kultúra, Mesterházy pedig sokszor járt Ázsiában, így már az első pillanattól volt közös témájuk.

Mesterházyval már az előző ciklusban jól együtt tudott működni, Somlyódy szerint ketten bábáskodtak a kiemelt fejlesztések bizottság létrehozása körül is. Ez a testület foglalkozik olyan nagyobb beruházásokkal - például a Városháza-projekt vagy a közraktárak -, amelyekre nincs pénze a fővárosnak, és ezért magántőke bevonása szükséges. A bizottság létrehozásával együtt kialakítottak egy speciális eljárási rendet is, ami Somlyódy szerint azt jelentette, hogy a befektetőkkel neki kellett tárgyalnia sok fordulón keresztül. "Mivel ez egy bizalmi kérdés is, nem lehet csak úgy cserélgetni az embereket. Ezért nem lehetett ide mást ültetni" - indokolta Somlyódy, miért lett olyan sarkalatos kérdés a koalíciós tárgyalásokon, hogy ő mindenképpen a helyén maradhasson.