Itt vannak a bizonyítékok: így akarják elhallgattatni a sajtót Amerikában és Németországban

Barack Obama

A véleménynyilvánítás szabadsága - mint anyajog - több szabadságjogot (így a szólás- és sajtószabadságot) magában foglaló alapvető emberi jog.

A terrorcselekmények megakadályozása érdekében 2001-ben elfogadott Patriot Actet - a kémtörvényhez hasonlóan - a kezdetektől számos bírálat érte a sajtószabadságra gyakorolt negatív hatásai miatt, hiszen a jogszabály számos szakmai álláspont szerint egyrészt megteremti a lehetőséget arra, hogy az FBI titkos megfigyelést alkalmazzon az újságírók kommunikációja felett, másrészt pedig azáltal, hogy teret enged a kormányzatnak arra vonatkozóan, hogy megkövetelje a sajtó munkatársaitól a belső anyagaik átadását, a titkos források rejtve maradását is veszélyezteti.

S bár a New York Times Co. kontra Egyesült Államok ügyben ténylegesen is megállapításra került, hogy a sajtószabadság a minősített adatokkal kapcsolatos szabályozás korlátját képezi, a gyakorlat egyértelműen azt mutatja, hogy ez a mai napig sem valósult meg teljességében.

A New York Times központja

Hiszen az Egyesült Államok Szövetségi Törvénykönyvének (United States Code) minősített adatok nyilvánosságra hozatalával foglalkozó 18. cím (amely a kémtörvény rendelkezéseit tartalmazza), 798. szakasza (Disclosure of classified information) értelmében: „Aki tudatosan és szándékosan bármilyen minősített információt közöl, átad, továbbít vagy más módon illetéktelen személy számára hozzáférhetővé tesz, nyilvánosságra hoz vagy felhasznál az Egyesült Államok biztonságát vagy érdekeit sértő módon vagy bármely külföldi kormány javára, az Egyesült Államok kárára", akár 10 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.

A minősített információk osztályozását és részletes szabályait a 2009. december 29-én hatályba lépett 13526 számú végrehajtási utasítás tartalmazza.

Annak ellenére azonban, hogy arra a hatályos amerikai törvények kifejezetten lehetőséget biztosítanak, büntetőeljárások mégis szinte kizárólag a minősített adatot kiszivárogtató állami tisztviselők ellen indulnak, a sajtó munkatársaival szemben nem.

E tekintetben eklatáns példaként említhető Edward Snowden 2013-as kiszivárogtatási ügye, amely során a volt CIA-alkalmazott titkos NSA-dokumentumokat hozott nyilvánosságra arra vonatkozóan, hogy az amerikai titkosszolgálatok az Egyesült Államokban és világszerte megfigyelik az emberek mobiltelefon-hívásait, illetve internetes tevékenységét. Míg Snowdennek el kellett menekülnie az Egyesült Államokból a felelősségre vonás elől, addig a titkos dokumentumokat közzé tevő The Guardian ellen nem történt vádemelés.

Kivételt képez ez alól a több ezer titkos katonai és diplomáciai dokumentum kiszivárogtatása miatt kirobbant Wikileaks-ügy, itt ugyanis az amerikai hatóságok eljárást indítottak a szervezet ügyvezető igazgatójával, Julian Assange-val szemben, többek között kémkedés vádja miatt.

Ami az Egyesült Államokat illeti, a sajtókontroll nem csupán a belső dimenziót érinti, hanem a külsőt is. Az United States Agency for Global Media (USAGM), vagyis az Egyesült Államok kormánya által kezelt televíziós, rádiós, online és mobil hírügynökségek hálózata, mint szövetségi szerv az összes amerikai polgári nemzetközi médiát felügyeli és műsoraikat irányítja.

Az USAGM 1994-ben a Nemzetközi Műsorszolgáltatási Törvény (International Broadcasting Act.) elfogadásával jött létre BBG (Broadcasting Board of Governors) néven, és a függetlenség elve mentén egy kétpárti (9 tagú) testület irányítása alatt állt. Azonban Barack Obama a 2017-es pénzügyi évre vonatkozó honvédelmi felhatalmazásról szóló törvény (National Defense Authorization Act for Fiscal Year 2017) aláírásával alapjaiban alakította át a meglévő szervezeti struktúrát, és a kétpárti testület általi vezetést - amely a sajtótermékekbe való politikai beavatkozás ellen védett -csupán egyetlen, az elnök által kinevezett vezérigazgatóval váltotta fel. A korábban közvetlen irányítást ellátó tanács létszáma 5, szintén az elnök által kinevezett tanácsadói szerepkörben eljáró tagra csökkent (Nemzetközi Műsorszolgáltatási Tanácsadó Testület). Ennek következtében az elnök által kinevezett vezérigazgató a testület jóváhagyása nélkül gyakorlatilag bármit végrehajthat.

Barack Obama, az Egyesült Államok korábbi elnöke Forrás: AFP/Nicholas Kamm

Az USAGM ma 6 hálózattal rendelkezik: Voice of America - VOA; Radio Free Europe / Radio Liberty - RFE/RL; Office of Cuba Broadcasting - OCB; Radio Free Asia - RFA; MiddleEast Broadcasting Networks - MBN; Open Technology Fund - OTF. Az amerikai kormány által működtetett hálózatok 63 nyelven, minden héten több mint 410 millió hallgató részére, 3000 órányi eredeti programot készítenek és közvetítenek, amelyek a központi szervezet saját bevallása szerint is „az Egyesült Államok nemzeti érdekeit tükrözik". Erre a munkára Joe Biden 2023-ban 840 millió dollárt irányzott elő az USAGM részére.

A hivatallal összefüggésben már többször felmerült, hogy tevékenységén keresztül az amerikai kormány megsérti a külföldi országok szuverenitását azáltal, hogy ott amerikai érdekeket szolgáló műsorokat sugároz.

A szervezetnek ugyanakkor nemcsak külső, hanem folyamatos belső kritikákkal is szembe kell néznie. Ennek egyik oka az Obama által bevezetett változtatásokra vezethető vissza, amelyek az elnök általi kinevezések révén a szervezet függetlenségét vonják kétségbe. De gyakori kritikaként jelenik meg, hogy az USAGM-et az amerikai propaganda terjesztését segítő kormányzati szervként azonosítják. Korábban ugyanis még az is előfordult, hogy egyes hálózatok Facebook-hirdetésekkel célozták meg az amerikai polgárokat, megsértve ezzel az 1948-ban elfogadott Smith-Mundt törvény rendelkezéseit, amely a hazai propagandával szemben védi az USA állampolgárait.

E tekintetben érdemes megjegyezni, hogy a Time Magazin egy korábbi cikkében a Kreml által működtetett „propagandacsatornához" (RT) hasonlította a szervezetet. Míg Tom Coburn korábbi szenátor az intézmény létjogosultságát és az ott dolgozók kompetenciáját vonta kétségbe, amikor „a szövetségi kormányzat legértéktelenebb szervezetének"nevezte az intézményt, amely „tele van olyan emberekkel, akik semmit sem tudnak a médiáról vagy a külpolitikáról. Csak pénzt költenek".