A mexikói emo-támadások hátteréről

Mexikó mindig is furcsa szeglete volt a világ popzenéjének. Most a szombrérós vidám zenészekről, a tradicionális zenéjükről, a mindennapos popgyilkosságokról nem is ejtenénk szót, hanem arról, ami néhány hete különösen borzolja a közép-amerikai ország kedélyeit: az emósok elleni támadásokról, pontosabban annak miértjéről és hátteréről.

A márciusi támadások során Lenny-t is atrocitás érte. Egy fehér zászlóval próbált átvonulni a tüntetők előtt, ám azok elkezdtek felé üvegeket dobálni. Próbálta felvenni a kapcsolatot a támadókkal, ám választ nem kapott arra, hogy valójában miért is teszik azt, amit tesznek. Szerinte az egyetlen magyarázat az, hogy melegnek nézik őket. Nem azzal van bajuk, hogy ilyen vagy olyan zenét hallgatnak, hanem, hogy különcök.

Természetesen a szembenállás jóval mélyebb annál, hogy zenei nézeteltérésekkel magyarázzuk. A háttérben minden bizonnyal a komoly társadalmi különbségek állnak. Az emo egy aktuális divathullám, mely Mexikót is elérte. Ez a divatirányzat főleg a középosztálybeli tinédzsereket mozgatta meg. Azokat, akiknek van pénze az emo divatkellékeit beszerezni. A punkok vagy a metálosok ebből a szempontból érthető okokból a másik oldalon állnak, ezek a műfajok a szegényebb rétegekhez szólnak.

Vannak, akik más okokat is látnak a dolgok mögött. Ilyen például a mexikóiak nacionalizmusa, amely ellentétben áll egy nyugatról jövő trend esztelen majmolásával. A mexikói SinRage nevű metálzenekar frontembere a Music TV kérdésére elárulta, hogy a többség nem tudja elfogadni az emo jelenséget, mert ez a mexikói társadalmi szokásokkal és hagyományokkal áll szemben. "A helyi társadalomban mindenki dolgozik. Ha máshol nem talál helyet, hát elmegy az építőiparba. Ezzel szemben az emósok egész napi semmittevése és láblógatása joggal válthat ki ellenszenvet sokakból" - nyilatkozta az énekes. Abraham, a SinRage gitárosa még rosszabb véleménnyel van az ügyről. Elmondta, hogy a helyzet napról napra rosszabb, s ez nem a metálosok vagy a punkok miatt van, hanem az emósok kihívó viselkedése miatt.

A zenei csatorna megkereste a dél-kaliforniai egyetem professzorát, Josh Kunt is, aki elmondta, hogy a jelenség mélyén az azonosságtudat áll. A mexikói tinédzserek keresik a helyüket. Minden egyes fiatal valamilyen szubkultúrához akar tartozni, számukra ez a túlélésről szól. Náluk sokkal fontosabb, hogy tartozzanak valahová, valakik közé, mint Európában. A hatvanas években Mexikóban törvényen kívülinek számított az, aki rockzenét játszott. Ez fennmaradt a mexikói kultúrában, ha tartozol valahová, akkor lázadónak számítasz. A kölykök pedig szeretnek a szélsőségekhez tartozni.

Kun szerint a baljós előjelek ellenére az indulatok kezdenek csillapodni. Szerinte vannak nyomai annak, hogy az emósokat kezdik elfogadni a közép-amerikai országban. Előfordult, hogy Tijuanában punkok emósokat ölelgettek, mert rájöttek, hogy a punk lényege nem az erőszak, hanem, hogy mindenkit fogadjanak el olyannak, amilyen.