A filmcsillag, aki Aczél György besúgója is lehetett volna, de inkább irodista lett Amerikában

Egyiptom, Kairó, Gezira sziget, Krencsey Marianne színművésznő. A felvétel az Egyiptomi történet című film forgatásakor készült.

Eredetileg színházrendezőnek tanult. Még diplomája megszerzése előtt felfedezte a film: mint dekoratív, nagy tehetségű színésznőt. Krencsey Marianne a kilencszázötvenes-hatvanas években olyan alkotásokban játszott főszerepet, mint a Liliomfi, a Külvárosi legenda, a Két emelet boldogság, A Noszty fiú esete Tóth Marival, Az ígéret földje, Az arany ember, A meztelen diplomata. Huszonöt filmszerepe mellett hasonló számú színházi előadásban is fellépett, valamint televíziós produkciókban is részt vett. A filmjei kapcsán tizenegy fesztiválon, illetve filmhéten vett részt. Majd 1966-ban elhagyta a hazáját. Úgy érezte, külhonban nagyobb biztonságban lesz, mint ott, ahol sikerei ellenére mind erősebben érzékelte a kommunista hatalom szorítását. Amerikában eltöltött évtizedei alatt csak hobbiból lépett színpadra, kizárólag magyar nyelvű közönség előtt. A színésznő története a Kádár-rendszer kafkai sajátosságaira is rávilágít.

„..nem is kell erről tovább beszélni."

1966 júniusában Horváth András és felesége meghívják Krencsey Marianne-t és a férjét az egyik balatoni pártüdülőbe. A szíves fogadtatás után dr. Nemes Gyula elmeséli az Aczéllal való találkozása részleteit, említve, hogy Krencsey Marianne még mindig nem kapta vissza az útlevelét.

Horváth mosolyog, legyint, érzékelteti: hamarosan megkapják az útlevelet.

Majd beszédbe kezd: a mai világban mindenkinek szüksége van pártfogóra, s a maga részéről kész erre a szerepre. Szól arról is, hogy esetleg majd ő is szívességet kér a pártfogoltjaitól.
Krencsey Marianne itt közbeszól:

De hiszen mi sem párttagok, sem jó káderek nem vagyunk, hogy tudnánk mi bármit is viszonozni ilyen nagy szívesség ellenében?

Horváth kapásból:

Nem kell ahhoz sem párttagság, sem jó káderlap, ellenkezőleg, sokkal több szívességet tud tenni az, akiről tudják, hogy nem közülünk való.

Dr. Nemes Gyula elfehéredett arccal zárja le a helyzetet:

Már mindent értek, nem is kell erről tovább beszélni.

Horváth András mosolyog.
Krencsey Marianne és dr. Nemes Gyula a Balatonról hazafelé,

még a kocsiban eldöntik: végleg elhagyják a hazájukat.

Krencsey Marianne színművésznő EQUINOX - 2001. 35 év Budapesten, 35 év New Yorkban című képekkel illusztrált könyve 2001-ben jelent meg. A könyvet Bacsó Péter filmrendező mutatta be a Puskin Moziban. A képen: Bacsó Péter és Krencsey Marianne. Forrás: MTI/Friedmann Endre

A zivatar

A következő napokban sorra látogatják szüleiket, rokonaikat. Tervükről nem beszélnek, csak a házaspár tudja, hogy ezek búcsúlátogatások.
Krencsey Marianne 1966. július 13-án kapja meg az útlevelét. Annyi idejük marad, hogy megszerezzék az osztrák, az angol és a svájci vízumot.

Családtagjaiknak és az érdeklődő házmesternek azt mondják: újabb nyugat-európai nyaralásra indulnak.

1966. augusztus 2-án délután érnek Győrbe. Az időjárás-jelentés vihart jósolt, de még alig felhősödik. Megállnak, várakoznak. Esteledik, amikor a távolban dörögni kezd az ég. Megindulnak a határ felé, mire odaérnek, már ott is zuhog. A határőr nyakába húzott esőköpenyben lép ki a bódéból, gyors pecsételés, húzódik vissza a fedezékébe.

Este fél nyolckor a Krencsey-Nemes házaspár gépkocsijának kereke már osztrák aszfalton gördül tovább.

Részlet Krencsey Marianne egy későbbi interjújából:

„Sok országot megjártunk. (...) Igazi kalandorokká lettünk. Előfordult olyan is, hogy nem találtunk aznapra szállást, így kissé vonakodva – mert éppen arrafelé gyakoriak voltak a medvék –, de az erdőben aludtunk. Abban az időszakban még az élelemszerzés is gondot jelentett."

Ausztria, Svájc, Olaszország, Franciaország után Anglia jön, majd Izland – attól függően, hogy éppen hova kapnak vízumot.

Menet közben legtöbbször ismerősöknél, a magyar emigráció tagjainál húzzák meg magukat. Krencsey Marianne összegzése:

Európát kényszerűen körbejárva, 1966. november 22-én érkeztünk New Yorkba, mint »szökevény–menekült–jogfosztott« kelet-európaiak. Tizenhat hetünkbe került.

/Az út részleteit dr. Nemes Gyula naplóbejegyzései tartalmazzák, melynek a Hajónapló címet adta. Bárki beleolvashat, Krencsey Marianne nyilvánosságra hozta EQUINOX-2001 című albumában. Sz. Á./

Irodai élet, hobbi és harc

Dr. Nemes Gyula már 1966 decemberében munkát kap kisfizetésű kutató orvosként. Ahhoz, hogy szakorvosként magánpraxist nyithasson, újra tanulnia kell. Megteszi, idővel saját rendelőt nyit.

Dr. Nemes Gyula és Krencsey Marianne Vince fia 1967-ben születik.
Krencsey Marianne banki asszisztensként helyezkedik el, majd a nyugdíjfolyósítóban lesz ügyintéző.

A színi pályát hátrahagyva további munkáséveinek nagy részét irodai dolgozóként tölti.

Utolsó állásában férje magánrendelésének adminisztrációját intézi.
Krencsey Marianne irodai évtizedei alatt is vállal olykor alkalmi fellépéseket Amerikában, Kanadában – de azok lényegében hobbiszintű események.
Esik ilyen a New York-i FÉSZEK klubban is, amelynek Krencsey Marianne egyik alapítója, majd hosszú éveken át elnöke.

Hobbitevékenységre ösztönözhette Faludy Györggyel kötött barátsága is, aki 1968-ban érkezett New Yorkba, s került jó barátságba a házaspárral.

Krencsey Marianne-t és dr. Nemes Gyulát hazájukban 1968. április 16-án egyenként

két évi szigorított büntetés-végrehajtási munkahelyen letöltendő szabadságvesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték.

Krencsey Marianne és dr. Nemes Gyula

1971. december 27-én megkapták az amerikai állampolgárságot.

Krencsey Marianne amerikai évtizedei kapcsán egy időskori interjújában így összegez:

Jólesett, hogy a legkisebb pozícióban is emberként bántak velem. Bárhová kerültem, örültem, hogy végre szabad vagyok, fizetést kapok, a színészévek sikere akkorra már alig jutott eszembe. (...) Úgy érzem, életem egy csodálatos időszaka volt a filmezés, egy szép mese, ami véget ért. Úgy is mondhatnám, két életem volt, egy budapesti és egy New York-i. De hálás vagyok a sorsnak, hogy ennyi élményt megélhettem. (...) Sok irigy ember nehezítette meg az életemet, de mindig megúsztam. Jót tett nekem az élet, mert mindig újra harcolni kellett. A harc pedig életben tartja az embert.

Elsőként a házaspár fia, Vince merészkedik el Magyarországra 1983-ban, tizenhat évesen.

Amikor visszatér, inti szüleit: kár volt elhagyni azt a gyönyörű országot. A szülei azt felelik: halálukig szeretik hazájukat, s ha lehet, azon is túl.

Krencsey Marianne 1986-ban látogat először haza, haldokló édesanyjától búcsúzik.

Nem sokkal korábban tudja meg: az 1968-ban rájuk kirótt börtönbüntetést már 1973. szeptember 11-én hatályon kívül helyezte a bíróság.

Dr. Nemes Gyula a biztonság kedvéért Amerikában marad, ha bármi gond lenne, onnan könnyebb „intézkedni."
A nyolcvanas évek végétől már hármasban jönnek olykor Magyarországra. Krencsey Marianne az első látogatások után még arról beszél:

Ezek az utak megrendítőek, több fájdalmat okoznak, mint amennyi örömöt jelentenek.

Vannak hajdani ismerősei – köztük rendezői – akik állítják, ha megszólítja őket az utcán:

sosem találkoztak vele, a nevét sem ismerik.

/Makk Károllyal azonban marad a barátság, Amerikában is többször megvendégelik. Vámos Lászlóval is nevetve idézik fel az egykori debreceni „balhét" egy New York-i találkozásukon az évtizedek távlatából. Sz.Á./
A rendszerváltás környékén Krencsey Marianne derűsebb nyilatkozatokat ad. Ugyanakkor elnökséget vállal az amerikai székhelyű, Magyarság Jó hírét Védő Ligában, amely az országról kialakított tévképzeteket igyekszik a valóság irányába terelni.
Diplomáját, lakásuk egyéb tárgyaival együtt elkobozták. Többször próbálja visszaszerezni. Könyvében írja:

Tíz évvel később, menekülésünk után jutott eszembe, hogy jó lenne emléknek. Barátomat, Palotai Borist kértem meg, hogy juttassa ki nekem valahogy... Boriska felment a Főiskola titkárságára, ahol közölték vele, hogy megvan, de disszidensnek nem adják ki. 1989 után újra próbálkoztam, de hét évig packáztak velem, mire eljutottam az ígéretig. Először megígérték másolat formájában, aztán azt mondták, hogy elveszett, megint megtalálták, megint elveszett. Aztán »meglepetésként« tervezték átadni jogos tulajdonomat, amolyan »kegyet« gyakorolva."

A rendezői végzettségét igazoló okmányt 1996. december 17-én New Yorkban, a magyar konzulátuson adják át, Huszti Péter rektor aláírásával.

Krencsey Marianne színésznő ravatala a Farkasréti temetőben, Budapesten, 2016. június 20-án. A színésznő hosszabb betegség után, életének 85. évében március 30-án halt meg New Yorkban. Forrás: MTI/Soós Lajos

Olykor kérdezik az idős színésznőt: volna-e kedve magyar színpadra állni? Rendre azt feleli: elszokott a rivaldától. 2008-ban megkapja a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét.
Krencsey Marianne-t élete utolsó éveiben Alzheimer-kór támadja meg. Férje ápolja, gondozza az asszonyt, akinek

memóriájából előbb a tegnapjai, majd a tegnapelőttjei törlődnek, végül egész múltja.

2016. március 30-án hal meg New Yorkban. Saját kérésére Magyarországon temetik el június 20-án a Farkasréti temetőben.

Férje egy honi idősek otthonának lesz lakója.

Pár évvel később az orvos is meghal. Fiuk Amerikában él.

Források:
D. Magyari Imre - Beszélgetések II.: Krencsey Marianne. Pesti Műsor Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 1996.
Kalmár Tibor: Kulisszatitkok - Száz sztárról sztorizok -. Sido Könyvműhely
Krencsey Marianne: EQUINOX-2001 35 év Budapesten, 35 év New Yorkban. Glória Kiadó. Budapest 2001
Beszélő online: http://beszelo.c3.hu/cikkek/%E2%80%9Ea-nemzeti-felkelesrol-megkezdett-dokumentumfilmet-folytatni-kell%E2%80%9D
A Wikipédia vonatkozó szócikke és forrásai
Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet: színházi adattár