A magyar színésznő, akiről sikerei csúcsán a kommunista hatalom azt terjesztette, hogy orgiákra jár, és akit örökre tönkretettek

Magyarország Bara Margit színművésznő. ÉV 1960

Az 1928-ban született gyönyörű színésznő, Bara Margit az ötvenes-hatvanas években ünnepelt sztár volt. Színházakban és mozifilmekben is főszerepek sorát játszotta el. A fiatalon megözvegyült művész – első férje öngyilkos lett – 1964-ben új társát is megtalálta, Gyarmati Dezső, a többszörös olimpiai bajnok vízilabdázó személyében. Ám még abban az évben rágalomhadjárat indult ellene egy koncepciós ügy kapcsán. A hatóságok sikkasztás, csalás és hűtlen kezelés gyanúja miatt kezdtek nyomozni Onódy Lajos, az Éttermi és Büfé Vállalat befolyásos vezetője ellen. Ezzel párhuzamosan kezdtek terjedni a pletykák, amelyek szerint az Onódy irányítása alatt álló mulatóhelyeken orgiákba torkolló tivornyákat tartanak a magas beosztású funkcionáriusok, valamint a legszebb magyar művésznők részvételével. Utóbbiak közül egyedül Bara Margitot nevesítették meg. Onódy hivatalos büntetőügyében ezek az orgiák nem szerepeltek, s így a színésznő védekezni sem tudott a rosszindulatú hazugságok ellen, amelyek terjesztői azonban elérték, hogy Bara Margit a továbbiakban ne kapjon filmes feladatokat, valamint jelentős színházi szerepeket. A megalázott művész 1977-ben úgy döntött: felhagy a színészi pályával, s visszavonul. A rendszerváltás után Kossuth-díjjal próbálta kiengesztelni - meggyalázói helyett - az akkori illetékes kormányzat, Bara Margit továbbra sem vállalt el egyetlen felkérést sem, élete végéig tartotta magát a fogadalmához. Amely döntés egyben a magyar színjátszás és filmművészet szempontjából komoly veszteséget jelent.

Csehov, Osztrovszkij, hideg telek, Békevilágtanács

Bara Margitot tehetsége és külseje hamar kiemeli a karköteles segédszínészek pozíciójából. A kilencszáznegyvenes évek második felére már az időközben ismét nevet váltott, a Városi után Kolozsvári Magyar Színház néven működő teátrum vezetőművésze. Repertoárja nemzeti együtteséhez méltó.

Bara Margit olyan szerepekben hódítja meg a helyi publikumot, valamint a magyar újságok jeles recenzenseit, mint a Csongor és Tünde Ledérje, az Osztrovszkij Farkasok és bárányok című darabjában eljátszott Glavira, A három nővér Másája, vagy a Cyrano Roxane-ja.

A kolozsvári előadások mellett a teátrumnak a turnékötelezettségeit is teljesítenie kell.
A színésznő és családja akkori körülményeikről – beleértve a politikai vonatkozásokat - Bara Margit múltidéző interjúi is képet adnak. Első színészi évei kapcsán beszélte el:

Anyukám akkoriban vonatok tetején utazott le a falvakba, hogy cigarettáért, ruháért, bármiért egy kis ennivalót szerezzen. Rettenetes letargiában éltünk akkoriban. Jött a rendszerváltás, pártiskoláival és átnevelő tanfolyamaival. Országot is váltottunk: Erdély újra Romániához került.

Ami a hivatását illeti:

Micsoda teleket játszottam ott végig! (...) Jártuk Erdélyt, hideg, hitetlen színházakban adtuk elő Csehovot, Gorkijt, meg az akkor kötelező „vonalas" darabokat. Fölül kivágott estélyi ruha, alul tréningnadrág. A leheletünk is látszott a színpadon. Olyan reumát szereztem ott, hogy azóta sincsenek rendben az ízületeim.

Játékkedve töretlen maradt.
1950-ben írja a helyi lapban Salamon László Bara Margit N. Virta Valahol egy országban című darabjában nyújtott alakításáról:

Bara Margit romlott amerikai újságírónője kitűnő alakítás volt.

A kritikák eleinte azért gyakran hangsúlyozzák: Bara Margitnak még fejlődnie kell.

Mindig hozzáteszik: minden jel arra utal, hogy fejlődni is fog.

A Romániai Magyar Népi Szövetség lapjának, a Világosságnak 1951. április 27-i cikkéből kiderül, hogy a színház vezető színésznőjének egyéb feladatai is akadtak. Az írás Bara Margit nyilatkozatát közli, melyben megindokolja – bizonyára nem önszántából -, miért írta alá a Békevilágtanács felhívását.

Ezt az aláírást nem tekintem formaságnak, hanem harcos fogadalomnak, kötelezettségvállalásnak, hogy minden képességemmel az emberiség nagy ügyét, a békét akarom szolgálni. Tudom, hogy az új háború, amelyet az amerikai-angol imperialisták akarnak berobbantani, mérhetetlen nyomorúságot zúdítanak a világra. Galád tervük megvalósulása a mi békés építőmunkánk eredményeit rombolná szét, az emberi és művészi szabadságot semmisítené meg. Szabad akarok maradni szeretett hazámban, a Román Népköztársaságban, és művészetemmel a népet akarom szolgálni. Azt akarom, hogy békében és biztonságban dolgozhassam, tanulhassak, továbbfejleszthessem képességeimet és a szocialista-realista művészetet minél szélesebb körben népszerűsíthessem. Követelem, hogy az öt nagyhatalom a világbéke érdekében kössön egyezményt. Bara Margit, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művésze.

1959 Forrás: MTI/Tormai Andor

Erkölcsi felügyelet, humorba burkolt témakezelés

Művészemberek, ahogy bizonyára mások is, a keleti blokk ötvenes éveiben is képesek voltak színesíteni magánlétük territóriumát.
Bara Margit életében ilyen pillanat, amikor szerelembe esik a nála két évvel fiatalabb színművésszel, Csiky Andrással.

Egymás iránti lángolásuk mindenkiben tiszteletet parancsol, még Bara Margit szép számú hódolóiban is.

Ezzel együtt, amikor Csiky András 1953-ban elszerződik a Harag György által alapított, akkor induló nagybányai színházhoz, jobbnak látja, ha megbízza Bara Margit szakszervezet által kinevezett szemináriumi felkészítőjét, a majdani nagy költőt, Kányádi Sándort egy pluszfeladattal:

a színésznő erkölcsi felügyeletével.

Kányádi Sándor maga is folytatott színészi tanulmányokat, majd inkább átiratkozott a kolozsvári bölcsészkarra – miközben kisebb szerepekben továbbra is fellép a Magyar Színházban.

Kányádi Sándor maga is szerelmes oltalmazottjába, ahogy egyébként az ugyancsak a társaságukhoz tartozó szintén író-költő Jékely Zoltán is. Mindkettő úriember.

Kányádi beéri azzal, hogy Kolozsvár férfinépének irigy, s egyben sóvár tekintetétől kísérve kísérgetheti a színésznőt annak otthona és a színház között, betérve olykor valamely népszerű kávéházba is. Költészetről, irodalomról, színházról beszélget a von haus aus rendkívül művelt, a magyar és a román mellett az angol, francia és spanyol nyelvet is elsajátító ifjú Bara Margittal.

Kányádi olykor azért a szakszervezet által rábízott feladatnak is igyekszik megfelelni.

A Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas költő, író, műfordító Kányádi Sándor 2017-ben Forrás: MTI/Czimbal Gyula

Egy alkalommal a szocialista realizmus főbb formai és tartalmi sajátosságai felé tereli a szót.

Bara Margit – mintegy a téma kontrapunktjaként - finoman közbeszól:

Tudja, kedves Kányádi, ha férfiról van szó, akár párttitkár, akár igazgató, tőlem mindig csak egyet akartak. Sosem az ideológiát.

Kányádi ironikusan felcsattan:

Fel kellene az ilyet húzni az első fára! Az ilyen becsteleneket.

Arisztokratikus magázódásuk és a humorba burkolt témakezelés a maga korában erős – vélhetőleg ösztönös – rendszerkritika.

„Összekerült Halásszal..."

Harag György Nagybányán megalapított teátruma – évekkel a lengyel Grotowski Laboratórium Színháza vagy a Living Theater előtt – már kezdetektől egy olyan, szinte családként élő társulat, amely alapítója szerint: „Úgy élt, mint később a Living- vagy a Grotowski-csapat". A legendás színházcsináló a részleteket is megemlítette:

Egy tömbházban laktunk, az ajtókat nem zártuk be, egész nap együtt voltunk, csak a színháznak éltünk. Megtárgyaltuk az előadásokat, a repertoárt, a programunkat – még a családi konfliktusainkat is. Nem voltak titkaink. Sokat játszottunk, és a város imádott bennünket.

Csiky András egy világszínvonalon működő, színháztörténeti előadásokat produkáló teátrumhoz csatlakozott.

Bara Margittal való kapcsolatának akkor lett vége 1954-ben, amikor a színész megcsalta szerelmét.

Kányádi Sándor, miután 1954 nyarán elvégezte az egyetemet, a nyár egy részét a friss diplomásoknak előírt egy hónapos katonáskodással tölti. Amikor visszatér Kolozsvárra és összetalálkozik Bara Margittal, elmondja patronáltjának – mit sem tudva a szakításról –, hogy másnap Nagybányára készül, s kérdezi:

mit üzen Margit Csiky Andrásnak?

A színésznő azt feleli:

Kedves Kányádi, vége, nem üzenek semmit.

Kányádi megszédül, alig van magánál. Amikor azt hallja ismerőseitől, hogy

Bara összekerült Halásszal,

gyengeségét düh váltja.
Leteremti ismerőseit, amiért rossz hírét keltik a bálványozott színésznőnek. Amikor megtudja, hogy a hír igaz, ráadásul Bara Margit és Halász Géza kapcsolata nem tűnik futó kalandnak:

se düh, se gyengítő szédület, csak a szívét zsugorító félelem.

Aki csak egy évadra tervezett

Halász Géza 1942-ben végezte el a budapesti Színművészeti Akadémiát. Tanárai között volt Abonyi Géza, Hegedűs Tibor, Lehotay Árpád, Makay Margit, Nagy Adorján.

Halász Géza színművész Forrás: Wikimedia Commons/Dezső Áldor

A rendkívül jóképű és kiugróan tehetséges Halász Gézára a már idősödő Fedák Sári is felfigyelt,

és 1943-ban szerepet ajánlott számára egy hazai szerzőpáros darabjában, amelyet Fedák Sárinak írtak, s az Új Magyar Színházban mutatták be.
Fedák Sári törődésének, valamint saját tehetségének köszönhetően az Új Magyar Színház mellett Halász Géza a Vígszínházban, illetve több jól menő fővárosi magánszínházban is főszerepeket kapott, s a film is foglalkoztatni kezdte. 1945 után a Belvárosi Színháznak lett tagja, sorra kapta a fontos feladatokat. 1949-ben azonban mégis megsértődött, mert nem osztották rá Paris szerepét a Trójában nem lesz háború című darabban.
Szerződése engedte, így elfogadja a nagyváradi magyar társulat meghívását. Magyarországon éppen akkoriban kezdődik a színházak államosítása, Romániában is olyan a helyzet, amilyen. Halász Géza nem veszi észre a szerződés egy apró kitételét:

csak akkor térhet vissza hazájába, ha román foglalkoztatója nem tart rá igényt. Egy évadra tervez, hat lesz belőle.

Külhoni tartózkodása alatt Ádámtól Rómeón át Cyranóig főszerepek sorát játssza. Mindeközben visszavágyik, de csak annyit tud elérni: néhány évad után Nagyváradról átszerződhet Kolozsvárra – a hazatérését illetően a Nagyváradon érvénybe lépett kitétellel.
Halász Géza szorult helyzetében is kedves társasági ember, olvasott, művelt elme, de külleme alapján is bomlanak érte a nők. Halász Géza nem él vissza a helyzetével. Nős, édesapa, van egy fiuk is, a családja ugyancsak Kolozsváron él.

Halász Géza népszerű, szerethető ember. Egy hibája van: napi rendszerességgel issza magát ájulatig.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!