Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Körmendi János színészi tanulmányait Lehotay Árpád osztályában végzi el. Szakmai munkájával elégedettek. Osztályfőnöke mellett tanárai között van Ladányi Ferenc, Rátkay Márton, Apáthy Imre, Gellért Endre, Nagy Adorján.
Műveltségén a NÉKOSZ-os felkészítő nem sokat izmosított, de az intézmény művészetelméleti tanszékének vezetője, az író, költő, újságíró, színházi szakíró Hegedüs Géza hatására ez ügyben is előrelép. Hegedűs Géza első óráján arra kéri Körmendi Jánost: mondja el gondolatait Petőfi Sándor János vitéz című művéről.
Körmendi János egy elemista diák szintjén elemez, nagy lelkesedéssel.
Hegedüs Géza az óra végén félrevonja és elmondja: nagyon műveletlennek találja, de az ösztöndíja érdekében jó jegyet fog adni neki a félévi vizsgán, cserébe annyit kér, hogy év végére igyekezzen ledolgozni a hiányosságait.
A következő egy-két évben Körmendi János szinte több időt tölt a Széchényi Könyvtárban, mint a főiskolai órákon. Az olvasás – szépirodalmi művektől filozófiai munkákig – egész életét végigkísérő időtöltése lesz.
A később könyveket is publikáló, számos színpadi jelenetet jegyző színész az íráshoz is részben Hegedüs Gézától kapta az ihletet.
Körmendi János 1951-ben szerez diplomát. Végzős osztálytársai: Sinkovits Imre, Márkus László, Felföldi László (1958-ban öngyilkos lett), Pénzes János (1956 után disszidált), Csisztay Andor (disszidált), Gyurkovits Zsuzsa, Hegedűs Ágnes, Selényi Etelka (1963-ig a Nemzeti Színház tagja, majd külföldre távozott.)
Körmendi János záróvizsgáját Moliére Az úrhatnám polgárában abszolválja, amelyet Major Tamás felügyelete mellett Orosz György rendezett. A Magyar Nemzet 1951-es Körmendi Jánosra vonatkozó recenziója:
A darab legértelmesebb emberét, a leleményes szolgát Körmendi János alakította. A gyengédségnek és az érzékenységnek a vonásaival emberivé tette ezt a könnyed rezonőr szerepet.
Körmendi Jánost a főiskola után a Madách Színház társulatához szerződtetik.
A színház élére abban az évben nevezték ki Horvai Istvánt, aki a szegedi Tanárképző Főiskola hallgatója volt három évig, miközben Both Bélánál tanult színházrendezést.
Első munkahelye a szegedi Fiatalok Kamaraszínháza volt, ezt követően a Magyar Színháznál, majd a Nemzeti Színháznál dolgozott. 1948 és 1949 között a leningrádi színházi intézet aspiránsa volt, hazatérését követően, Madách színházi kinevezése előtt az Úttörő Színházat igazgatta.
Körmendi János első szerepét Romanov Égő híd című darabjában kapja. Kadétot kell alakítania, aki hazatérve hisztérikus kifakadással idéz fel egy csatajelenetet. Szövegét már az olvasópróbán kívülről tudja.
Az első színpadi próbán azonban alig bír megszólalni, amikor „szembekerül" játszótársaival.
Uray Tivadar, Ladányi Ferenc, Lázár Mária, Ráday Imre, Kertész Dezső közelsége bénítóan hat a pályakezdőre.
A próbaszünetben Uray Tivadar, „Tógyer" bácsi félrehívja az ifjú kollégát és azt mondja:
Fiam, ne legyen úgy betojva! Mire való ez a rettenetes félelem és pánik? Amit maga itt művel, az teljesen értelmetlen. Ezért szíveskedjék abbahagyni. Vegye tudomásul, hogy Körmendi János ezt a jelenetet el tudja játszani!
Uray Tivadar 1962-ben bekövetkezett haláláig pártfogója marad ifjabb kollégájának. Olyan előadásokban is megnézi, amelyekben ő nem játszik, hol dicséri, máskor megrója. Tanácsai mindig helytállóak.
Tény az is: nem tonna súlyú főszerepek sorában kell kielemeznie Körmendi János színpadi teljesítményét. Körmendi János írja önéletrajzában pályafutása első éveiről:
Vacak, negyedrendű szerepeket adtak, majdhogynem statiszta státuszom volt.
Parkoltatását politikai okokkal magyarázta.
Körmendi János a társulathoz kerülve nem titkolja elkötelezettségét az állampárt, a szocializmus eszméje iránt. Azonnal bekerül a színház pártvezetőségébe.
Hamar kiderül azonban, hogy világnézete gyakorlati megvalósítását illetően éppolyan öntörvényű, amilyen majd egyes szerepeiben lesz.
Sokat vitatkozik, jártatja a száját. Akkoriban a színház ideológiai vezetésének az „üzemi háromszög" szellemében kellene tevékenykednie. Az állampárt kulturális vezetése, a színház pártvezetése és a szakszervezet képviselői azonban nehezen találják egymással a hangot, s amikor kialakul valamiféle konszenzus, akkor Körmendi János rendre újabb kifogást talál.
Rendszerint műsorpolitikai, személyzeti ügyek kapcsán folyik a sárdagasztás. Általában akkor kerül nyugvópontra a vita, amikor a három szervezet olyan megoldást talál, amely nem jár különösebb erőfeszítéssel, még úgy sem, ha az adott probléma azt követően nem oldódik meg, csak némileg átalakul.
Körmendi János – saját visszaemlékezése szerint – azonban hitt a cselekvésben.
Társadalmi feladatát komolyan vette, gyakran kilincselt felsőbb szerveknél kollégái érdekében. Sokaknak szerzett lakást, állást; attól sem riadt vissza, hogy olyan érdemekkel ruházzon fel egyeseket, amelyek nem sajátjai az illetőnek.
A színész visszaemlékezése szerint az 1956-os forradalom idején pártfogoltjai „habzó szájjal" támadtak rá. Részleteket nem tárt fel. Életrajzában annyit ír:
1957-ben kiújult korábbi betegségem, és egy évre befeküdtem a szanatóriumba. Ugyanis az 1956-os események alaposan megviseltek, testileg-lelkileg összeomlottam, szervezetem átmeneti megoldást ajánlott, a betegséget.
A szanatóriumból kikerülve visszatér a Madách Színházhoz. Társadalmi munkát, politikai megbízatást nem vállal többé. Úgy véli: amit a marxista-leninista elméletekből félig-meddig megtanult, az kevés az okoskodáshoz.
Eldönti: megpróbál – de most már „istenigazából" – színésszé lenni.
Körmendi János 1958-ban eljátssza Peter szerepét az Anna Frank naplója című előadásban. A Film Színház Muzsika véleménye:
Felnőtt az együtteshez a fiatal Körmendi János is. Petere néhol még darabos, de már sejtet egy gazdagabb lelki életű színpadi alakot.
Körmendi János harmincegy éves, hetedik évadát tölti a társulatnál.
A kritikához mellékelt portréfotója jóképű fiatalembert mutat, aki tragikus és romantikus főhősök főszerepeibe is beleképzelhető.
1959-ben Vámos László rendezésében Szilveszter, a csetlő-botló bohóc szerepét kapja meg a Scapin furfangjaiban. Körmendi János a darabbeli commedia dell' arte társulat egyetlen tehetségtelen tagját tervezi megformálni, ám eleinte nem találja a megoldást. Egy nap azonban, amikor igazoltan késik a próbáról, a rendező megkéri a színház nagydarab, ám kedves és esetlen ügyelőjét, hogy Körmendi János érkezéséig álljon be a játszók közé és olvassa fel a szövegét.
Érkezés után a színész belopakodik a nézőtérre, onnan figyeli az ügyelő ügyefogyott buzgalmát. Közben megérzi: megvan a szerep.
Pécsi Sándor és Márkus László mellett Körmendi János alakításáról beszél az ország. Film Színház Muzsika:
S hadd »fedezzünk fel« újra egy fiatal színészt, aki tán az egész estének egyik legbizarrabb alakítását nyújtja: Körmendi Jánost, az együgyű szolga, Szilveszter szerepében. Ez a figura, természetesen, a rendezőt is dicséri: beállítása, mozgatása kiváló. De mennyi mindent tesz mindehhez a színész! Áldott együgyűséget, a játék a játékban frappáns kettősséget. Mesteri alakítás.
A bemutató után Kiss Manyi elismerően öleli magához Körmendi Jánost az öltözőben, majd azt mondja:
Jaj, Jánoskám, nagyon sajnálom magát!
Körmendi János döbbenten kérdezi:
Miért?
Kiss Manyi elmagyarázza: Ha Hamletként ért volna el ekkora sikert, abból nem lenne baj. De mivel egy idiótát formált meg hitelesen, egyben humorral, még akkor se számítson másféle szerepekre a jövőben, ha a világ legnagyobb tragikus színésze is ott rejlik benne.
Körmendi János a következő évadokban eljátssza többek között Bocsinszkijt A revizorban, a címszereplő fiát a Kurázsi mamában. Valamint Osrickot a Hamletben, amelyről Bródy Lili írta a Magyar Nemzetben:
Osrick, a kacskaringósan hajbókoló udvaronc szerepében Körmendi Jánost láthattuk. Őszinte elismerés illeti meg a kitűnő játékáért.
A színész első abszolút főszerepét azonban a Hašek művéből készült Svejk, a derék katona című darabban kapja, Svejk megformálójaként.
Molnár Gál Péter írta a Népszabadságban:
Dicséretes a színház szereposztói bátorsága, hogy egy eddig kis szerepekben foglalkoztatott színészre osztották a főszerepet, noha a társulatban több, kézenfekvőbb megoldás is kínálkozott. Körmendi János gyermeki kedvességgel, lírai humorral oldja meg szerepét. Tágra nyitott csodálkozó pillantásai, vízszínű tekintete ártatlan jóságot, ravaszság nélküli turpisságot mutatnak. A közönség szeretni tudja Körmendi Svejkjét, pedig a színész elkerülte azt a könnyebb lehetőséget, hogy maszkjában a mindenkiben ott élő Josef Lada Svejk-illusztrációkra emlékeztessen. Szép és valóban kiemelkedő alakítás ez a fiatal színész pályáján.
A Svejket követően Körmendi Jánosra mind többször osztanak nagyobb szerepet, de ezek általában jellemszínészi képességre alapozott karakterfeladatok, s rendszerint komikus figurák – bár eljátssza például a Heman Wouk Zendülés a Cain hajón című darabjának orvos -kapitányát is. A színház című lap kritikája:
Az orvos-kapitány állandóan két pólus között hányódik: egyszerre kell szigorúnak és megbocsátónak lennie környezetével szemben. Megértő nyájassága tehát nem más, mint a betegeivel tanúsított elnézés. Egyszeri színpadra lépése is elég Körmendinek ahhoz, hogy a figura félelmetessé és mulatságossá váljék.
A humor még ebben a szerepében is meghatározó.
Körmendi János 1968-ban játssza el Peter Shaffer Black Comedy című darabjában a villanyszerelő epizódszerepét. Ézsaiás Anikó ennek kapcsán fogalmazza meg a Színház című folyóiratban azt, ami a színész számára addigi szakmai tapasztalatai alapján egyfajta – később nyíltan vállalt – ars poeticává lett:
Körmendi János a néhány perces epizódban pompás megfigyelésekkel és ellenállhatatlan derűvel teremt egész embert, s nyújt a nézőknek hosszú időre emlékezetes alakítást. Művészetének lényeges - talán legfontosabb eleme, hogy mindig alkalmazkodik ugyan a megírt szerephez, de játékában újra és újra felcsillan az oly ritka tündöklő derű. Ez a jellemző „színpadon kívüli" egyéniségére is, akár a tévé büféjében, akár a színfalak mögött látjuk, míg jelenésére vár.
Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!
