A háború története

"Voltam Boszniában a legborzalmasabb helyeken is. Az meg sem közelítette ennek a háborúnak a borzalmait" - mondta 2000-ben Csecsenföldről hazatérve egy brit haditudósító. A csecsen háborúban mindkét fél rengeteg civilt ölt meg és a béke továbbra is nagyon messze van.

Ekkor Jelcin eldöntötte, hogy háború lesz. 1994 november 12-én aláírt egy titkos rendeletet, amelynek H-2137 volt a neve. Ez volt a megszállás haditerve. Másnap már nyilvános ultimátumot küldött Dudajevnek: vagy december 1-ig lefegyverezi a csecsen erőket, vagy háborút indít. Válasz egészen a határidő napjáig nem érkezett. Ekkor Dudajev bejelentette, hogy hajlandó Jelcinnel tárgyalni, de a csapatait nem fegyverzi le. Jelcin a következő héten még hezitált. Végül december 9-én kiadta a 2169-es számú határozatát, melyben Csecsenföldről ugyan nem volt szó, de mégis háborús parancs volt: "Minden eszközzel le kell fegyverezni az észak-kaukázusi fegyveres banditákat." Az orosz elnök másnap eltűnt a nyilvánosság elől, hivatalos magyarázat szerint meg kellett műteni az orrát. December 11-én megkezdődött a hadjárat, körülbelül hatvanezer orosz fegyveres mozgósításával. A haditerv kilenc napig tartó háborút jósolt.

Groznij ostroma

Az első orosz-csecsen háború katasztrófába fulladt. Az első napokban viszonylag könnyen nyomultak előre az oroszok, de Groznijt nagyon sokáig hiába ostromolták. Az ostrom első néhány napja alatt kétezer orosz katona esett el az utcai harcokban. A tankokat a csecsenek szűk utcákba csalták, és egyenként felrobbantották. Ami sikerült az amerikaiaknak 2004-ben Fallúdzsában, az reménytelenné vált az oroszok számára 1995 telén Groznijban. Mire az oroszok bevették Groznijt, addigra egyetlen ép épület sem maradt a városban.

Miközben a csecsen ellenállást alig sikerült megtörni, a háborút elképesztő kegyetlenségek kísérték. Kétszázezer csecsen - az ország lakosságának ötöde - menekült el otthonából, és a két oldalon összesen körülbelül százezer ember halt meg. Az áldozatok nyolcvan százaléka csecsen civil volt. Az EBESZ 1995-ös jelentésében "elképzelhetetlen katasztrófa"-ként jellemezte a csecsenföldi helyzetet. Az oroszok azonban hiába romboltak le teljes falvakat és irtották ki lakosságukat, az ellenállók gerilla harcmodorával nem tudtak mit kezdeni.

Ráadásul a szervezetlen és rosszul fizetett orosz katonák tömegével dezertáltak és adták el fegyvereiket az ellenségnek. Egyre több magas rangú orosz tiszt kezdte a hadügyminiszter lemondását követelni.

1995-ben a csecsenek megölték az orosz erők hadsereg főparancsnokát, Viktor Vorobjovot, majd a következő év áprilisában az oroszok ölték meg a csecsen elnököt, Dzsohar Dudajevet. Utódja Zemlikan Jandarbijev lett, aki hamarosan katari száműzetésbe menekült, ahol az orosz titkosszolgálat 2004 februárjában kivégezte. (A két orosz ügynököt a katari rendőrök elfogták és most életfogytiglani börtönbüntetésüket töltik.)

Az állóháborúvá váló és jelentős orosz veszteségeket okozó harcok mellett 1995 szeptemberében váratlan és brutális fejlemény ejtette kétségbe az orosz vezetést. A beszláni iskolai mészárlás kitervelője, Samil Baszajev ekkor szervezett először véres akciót orosz civilek ellen. A csecsen határhoz közeli Bugyonnovszkban személyesen vezette egy kórház elfoglalását, ahol több mint ezer embert ejtettek túszul. Az orosz hatóságok sikertelenül támadták meg a túszejtőket, és harcban több mint száz túsz életét vesztette. Baszajev végül embereivel szabad elvonulást kapott, és magukkal hurcolhattak több tucat túszt is Csecsenföldre.

Alig néhány hónap múlva csecsen gerillák tőrbe csaltak egy orosz katonai konvojt, és néhány óra alatt legalább száz katonát gyilkoltak meg. Ezek után kellett lemondania az 1992 óta hivatalban lévő Pavel Gracsov védelmi miniszternek, aki nyilvánvaló alkalmatlansága ellenére azért őrizhette eddig a posztját, mert az 1991-es puccskísérlet idején megmentette Borisz Jelcin életét. (Nem volt hajlandó kiadni a tűzparancsot arra az épületre, amelybe Jelcin vezérkarával szorult.)

1996-ban megkezdődtek a béketárgyalások. Jelcin személyesen is találkozott Jandarbijevvel, de a májusi békét csak másfél hónapig tartották be. Végül két nagyon népszerű katona tudott megállapodni a tartós tűzszünetről.

Orosz részről az irányítást Alexander Lebegy vette a kezébe, aki abban az évben harmadik volt az orosz elnökválasztás első fordulójában, majd híveit Jelcin támogatására szólította fel. Lebegy augusztusban kötött tűzszünetet a csecsen hadsereg parancsnokával, Aszlan Maszhadovval, aki az előző évben még Groznij védelmét irányította. A tűzszünet alatt megkezdték az orosz csapatok kivonását Csecsenföldről. Oroszország elvesztette az első csecsen háborút.