Bevásárló körút Kelet Párizsában

Ettetek már száznapos tojást, fecskefészekből készített levest vagy utcán sült tofupecsenyét? Ezeket az ételeket Kína bármelyik piacán beszerezhetjük. Ha kevésbé merészek vagyunk, akkor is találunk finomságokat az ázsiai ország konyháján. Szakácsunk, Kaldeneker György Sanghajban járt gasztrotúrán.

Találtam száznapos kacsatojást, amelynek titka, hogy a friss tojást bekenik rizshamu és sár keverékével, majd száraz helyen száz napig érlelik. Ettől a légmentesen elzárt tojás megalvad, a fehérje áttetsző barnára, a sárgája pedig zöldesfeketére dermed. Pikáns mártásokat készítenek belőle. Láttam még szürke színű és apró méretű tojásokat is, de nem mertem megkockáztatni, maradtam a jól bevált tyúktojásnál.

A kép nagyobban

Rizzsel töltött bambusz pálcikával

A frissen vágott, szépen megtisztított sertést darabjaira szedve kínálták. Mellette kádakból élő halakat, az elárusítópultról pedig rákokat, kagylókat, medúzákat, tengeri uborkákat és algákat lehetett vásárolni. Vízzel teli dézsában óriási békák és kígyók úszkáltak. Éppen akkor szedtek szét egy kisebb méretű cápát és teknőst. A teknősből és a cápa uszonyából levest készítenek, húsát megsütik.

Friss, helyben készült tészták között is válogathattam. Hosszú rudakon lógatva szárították, majd húsz-harminc centis darabokra vágva, kötegekben árulták. A babos cérnatésztát, vagy ahogyan ők nevezik, a celofántésztát őrölt mungóbabból, a cérnametéltet hajdinából, a soment búzalisztből, az üvegtésztát pedig rizslisztből és keményítőből gyúrják.

A kép nagyobban

Sanghaj fényei éjjel

Alapvető élelmiszerük a szója. A mungóbab csíráját wokban megsütve, húsokkal, tésztákkal vagy zöldségekkel együtt fogyasztják. A szójababból tejet, joghurtot és túrót készítenek. A szójatúró, vagy más néven tofu, több változatban kapható. Íze semleges, így átveszi annak az ételnek az ízét, amelyikbe beleteszik. Pirítva, olajban kisütve, párolva, megtöltve vagy önmagában is fogyasztják.