Biztos fogyást ígér a dél-tengeri diéta kitalálója

Újabb reménysugárral kecsegteti a "nehézsúlyú" olvasókat a nyári amerikai könyvpiac egyik bestseller-esélyes darabja, az Arthur Agatston miami szívgyógyász által szerkesztett Dél-tengeri diéta. A könyv könnyű, gyors, egészséges fogyást ígér, ráadásul azzal kecsegtet, hogy még az edzőteremben izzadni sem abszolút kötelező, csak ha valakinek egyébként is kedve szottyan egy kis szabadtéri játékra, vízi sportra, kirándulásra.

A dél-tengeri diéta filozófiája a szénhidrátok, vagy legalábbis azok döntő részének megvonására épít, a szervezetet megfosztja azoktól az élelmiszerektől, amelyek ugrásszerűen növelik a vércukorszintet. És hogy mit ígér? Nos, Agatston doktor az első héten körülbelül 4-6 kilogramm fogyást helyez kilátásba, azt követően pedig - ha a diétázó hű a programhoz - állítólag heti 500-1000 gramm a leadott súly. Ehhez nem kell külön testmozgást végezni, de persze nem árt - édesgeti tovább reménybeli híveit a könyv szerzője. A kalóriákat sem kell számolni (!), csupán az előírt élelmiszerektől való tartózkodásra kell ügyelnie a diétázónak - állítja Agatston doktor a The Washington Postban megjelent ismeretés szerint.

A három szakaszból álló diéta-program első két hetében gyakorlatilag nem fogyasztható semmiféle szénhidrát tartalmú étel, beleértve természetesen a kenyeret, a tésztát, a burgonyát, de ebben az első két hétben hasonlóan tilalmas dolognak számítanak a gyümölcsök, és a feketelistán van a tejtermékek zöme. A tejtermékek közül csak az elhanyagolható szénhidrát tartalmú tejszármazékok megengedettek, ilyen például a tejszín (például a kávé tej helyett tejszínnel fogyasztandó, természetesen cukor nélkül, vagy édesítő szerrel) és a kemény sajtok egy része, természetesen nem korlátlan mennyiségben.
Hogy akkor mit szabad enni? Nos, nem tilos a tojás és a hús (de csak natúr, mindenféle bundázás nélkül, és az engedély nem vonatkozik a szénhidrát tartalmú anyagokkal gazdagított felvágottakra, virslire), valamint a fejes saláta, a jégsaláta, az endívia és közeli rokonai.

A korlátlan ideig, lényegében a kívánt súlycsökkenés eléréséig tartó második szakaszban fokozatosan visszacsempészhetőek az étrendbe a gyümölcsfélék, tejtermékek, illetve a teljes kiőrlésű gabonából készült ételek zöme. A fokozatosságra azonban ügyelni kell, egyszerre egy-két új étellel érdemes csak kiegészíteni az étrendet.
A finomított gabonából, illetve fehér lisztből készült ételek, illetve száraztészták, a kekszek, sütemények, a gabonapelyhek, és a rizs kerülendő, vagy igen ritkán fogyasztható élelmiszerek maradnak. Ugyancsak nem megengedett a sárgarépa, a kukorica, a banán, a mazsola, az ananász, a gyümölcslé és a görögdinnye.

A harmadik szakasz - az elért testsúly tartásának (remélhetőleg) hosszú időszaka - már csak kevés új ételfajta visszaemelését engedi meg. Agatston professzor inkább arra buzdít, hogy a diétázó tanuljon meg együtt élni a megváltozott étkezési szokásokkal, váljon rutinná számára az, hogy - a szinte elkerülhetetlen "bukások" után - egy-két hétre visszatérjen az első szakasz szigorú rendjéhez.

A dél-tengeri diétának felbukkanása után nyomban sok-sok híve, de nem kevés bírálója is akadt. A hívek persze az éhezésmentes fogyás lehetőségét méltányolják az elméletben, a bírálók viszont kétségeiket hangoztatják. Sokan megdöbbentőnek tartják, hogy egy orvos, ráadásul egy kardiológus úgy hirdesse programját, hogy az általa kigondolt diéta közben nem lényeges elem a fizikai aktivitás.
Vannak, akik szerint a szénhidrát-megvonás elve sok értékes anyagtól fosztja meg a szervezetet, a fehérjefogyasztás jelentős növelése viszont hosszabb távon emeli a koleszterinszintet, bár ezt a szakemberek egy része nem látja bizonyítottnak.

A fehérjében és zsírokban gazdag - a dél-tengeri diétában a napi elfogyasztott kalóriamennyiség 40-50 százaléka zsírokból származik - "szénhidrátszámlálós", illetve a rostban és szénhidrátban gazdag (gyümölcs, zöldség, teljes őrlésű gabona alapú) "kalóriaszámlálós" diéták harca mintegy harminc évre tekint vissza az Egyesült Államokban.
Robert C. Atkins New York-i kardiológus professzor a hetvenes évek elején adta ki viharos sikert aratott első könyvét a szintén szénhidrát megvonásra építő - azóta Atkins-diétaként elhíresült - program leírásával, majd az első kiadást még számos többi követte, olyan sikerrel, hogy a művet Atkins doktor 1998-ban bővített átdolgozott kiadásban, számos új szénhidrátmentes recepttel kiegészítve, újra kiadta. A néhány hónapja elhunyt országos hírű professzor évtizedek alatt hatalmas infrastruktúrát alakított ki diétásprogramja népszerűsítésére, egyebek között saját diétás klinikája és honlapja van. Hívei és ellenfelei egyaránt elismerik, hogy programja jelentős fogyást eredményez, mégpedig viszonylag rövid idő alatt, a súly megtartása azonban valahogy csak ritkán sikerül, és az elbukás után a visszahízás is jelentős.

Atkins doktor első könyvének megjelenése óta az Egyesült Államokban a túlsúlyos, vagy kifejezetten elhízott emberek száma nem hogy csökkent, de drámai mértékben növekedett. Talán épp ezért reméli az Atkins-diéta csekély mértékű átdolgozásán alapuló, most megjelent újabb mű szerzője, hogy dél-tengeri diétának nevezett étrendi javaslataival sikerül megmozgatnia a fogyni vágyó tízmilliók fantáziáját.
Ha a könyvet csak egy töredékük veszi meg, a siker - legalábbis a miami Agatston professzor számára - már akkor sem marad el.