A vadul nonkomformista Vivienne Westwood

Vivienne Isabel Swire 1941. április 8-án született a derbyshire-i Glossopban, Angliában. 17 éves volt, amikor családjával Londonba költöztek. 1971-ben kezdett ruhákat tervezni társával, Malcolm McLarennel együtt. Ötleteik és ruhákba öntött álmaik bemutatójának színhelye a londoni Kings Road 430-as szám alatti üzlet volt, amelynek neve és berendezése Vivienne ízlésének változásaival egyenes arányban alakult át az évek során. 1971-ben például Let it rock névre hallgatott, és az akkori hippimozgalom árjával szemben haladva az ötvenes évek rock'n'roll-albumait és-ruháit árulták. Túl gyors az élethez, túl fiatal a halálhoz, majd Szex, Seditionaries és végül World's End lett az üzlet neve, ez utóbbit ma is hirdeti a Kings Road 430-as üzlet cégtáblája.

Partnerével, McLarennel együtt találták ki a punk szubkultúra ruháit, ideáljait, lényegét és neves képviselőit. Johnny Rotten punkénekes a punk generáció szószólójává lett, de Vivienne ötletei nélkül semmire nem ment volna. A Sex Pistols együttes imázsának lényeges vonulatait is Westwoodnak és McLarennek köszönheti. A korszak mérges, kiúttalan és elidegenedett fiataljai otthonra leltek Vivienne üzletében és ötleteiben. Ruhatervei a stílusok összeütköztetésétől váltak egyedivé, amik a punk kultúra és a fetisizmus iránti érdeklődéséből fakadtak. Gumit, cipzárt, patentet, szegecseket, csatokat, bőrt, és hasonló nem konvencionális anyagot használt ruháin, egyszóval ordított ruháiról az agresszív szexualitás.

1980-ban különvált társától, McLarentől, és folytatta kollekciója fejlesztését. Ahogyan Bondage nevű kollekciója megihlette a punk kultúra képviselőit, új tervei, a Pirate és New Romantics nevűek előadók egy új generációjának ízlését befolyásolták Bow Wow Wow-tól Adam Antig. Bár a menő divattervezők fanyalogtak alkotásaitól, és helyből elutasították kreációit, elképzelései hamarosan utat találtak - szelídített változatban, persze - a divatvilág főáramába... és persze csupán a divatbemutatók erejéig. Merthogy Vivienne Westwood nem adta meg magát, csak ravaszul behódolást imitált. 1984-ben például, amikor a vállpárnás női irodai kiskosztümök megjelentek, Vivienne ruhái furcsamód ötvenes évekbeli formát öltöttek. Modelljei óraüveg kerekségű alakot formáltak, és krinolinban lejtettek. Mindent kipróbált, a viktoriánus bálruháktól kezdve a skót szoknyáig minden ötleteket indított el benne.

1990-ben kapta meg a British Designer of the Year nagy presztízsű díját, amikor Firenzében bemutatta első teljes férfikollekcióját, majd 1992-ben ismét elvitte a pálmát. 1993-ban női kollekcióját két teljesen külön pályára osztotta, így a Gold Label nevű az haute couture vonulat részese maradt, a Red Label ruhái a pret-a-porter jegyében fogalmazódnak meg. 1998-ban piacra dobta első parfümjét, a Boudoir-t, majd 1999-ben a fehérnemű-kollekcióját, amelynek stílusosan a Kokettek, vagyis a Les Coquetteries nevet adta.