Az amerikai vaslady

Életünk különböző szerepek vállalásának elegye, legtöbbünk mindent megtesz azért, hogy ebben megtalálja az egyensúlyt. Számomra ezt az egyensúlyt a család, a munka és a közszolgálat jelenti - mondta az 1992-es amerikai elnökválasztás idején Hillary Rodham Clinton. Hamarosan alkalma is adódott beváltani a szavát, erősen és határozottan látott neki First Lady státusából adódó kötelezettségei teljesítésének. Sokan illetik kritikával vasakarata és célratörő határozottsága miatt, nem fogadva el fenntartások nélkül a kifelé tökéletesnek tűnő ember- és gyermekjogi harcos álarcát.

Egyetemi tanulmányai elvégzése után Hillary a Cambridge-i Gyermekvédelmi Alap jogtanácsosa lett, és minő iróniája a sorsnak, 1974-ben a Richard Nixon elnök impeachment-ügyét vizsgáló parlamenti jogi bizottság egyik jogi tanácsosának munkáját segítette, nem is sejtve, hogy pár év múlva saját, elnökként szolgáló férje is hasonló helyzetbe kerül. 1975-ben szíve hangját követve Arkansasba megy Bill után, ahol összeházasodnak. Míg férje politikai karrierjét építgette, ő szakmai tudásával alapozgatta mára már nyilvánvalóan szilárdabb alapokon álló karrierjét. Az Arkansas Egyetem jogi karán tanított, 1976-ban pedig a Rose ügyvédi iroda oszlopos tagja. 12 évig volt Arkansas állam First Ladyje kormányzó férje mellett, 12 éven keresztül erősítette férje hivatalát és hírnevét azzal, hogy egyenlő társként harcolt a politika és közszolgálat színterén. 1980-ban kisebb pihenő következett életében, amikor megszületett lánya, Chelsea.

Amikor férjét megválasztották Amerika elnökévé, Hillary végre bevonulhatott a történelembe. Sokan kritizálták addig is, hogy karrierizmusa nem ismer határokat, de amikor 1993-ban aktívan is szerepet kapott a kormányzásban, az elnökházaspár népszerűségi mutatója nagyot zuhant. Bill Clintoné azért, mert feleségére szerepet osztott, Hillaryé azért, mert a rábízott Nemzeti Egészségbiztosítási Reform kidolgozását vezető bizottság elnökeként olyan csomagot dolgoztak ki, amely még megvitatásra sem kerülhetett a parlament egyik házában sem, és 1994-ben teljesen elvetették. Hillary még ekkor sem csüggedt. Tovább folytatta az ország szociális helyzetének javításáért folytatott harcát, könyvet írt, állandó rovatot vezetett egy hetilapban, az ENSZ jószolgálati nagyköveteként járta a világot, nők, gyerekek, hátrányos helyzetűek jogvédelmével foglalkozott. Mindezek ellenére továbbra sem vette körül akkora szimpátia, mint amit az 1998-ban kirobbant Lewinsky-botrány idején tapasztalhatott meg. Az ország mellé állt, csodálta erejét és azt, hogy a megalázó események ellenére továbbra is emelt fejjel járt, és végül azt is, hogy férje mellé állt akkor is, amikor az hazudott, neki és az országnak.

2000. november 7-én megválasztották New York állam első női szenátorát, aki nem volt más, mint Hillary Rodham Clinton. 55-43 arányban győzte le republikánus ellenfelét, Rick Laziót úgy, hogy nem is volt New York állambéli lakos. 41 millió dolláros kampányt folytatott, amiért ismét megoszlottak a vélemények elhivatottságát illetően, de szenátori karrierjének hosszú volta majdnem garantált. Politikai elemzők szerint végcélja nem más, mint ismét a Fehér Házba kerülni, ezúttal azonban Amerika elnökeként.