Hillary Clinton-könyvet nyertek

Hillary Rodham Clintont emberek milliói ismerik szerte a világon. Az útról azonban, amit megtett, mostanáig csak a legközelebbi barátai és a családja tudtak. Élő történelem című önéletrajzi könyve, melyet harminchárom nyelven adtak ki júniusi megjelenése óta, mostantól magyarul is olvasható. Az eredetileg a New York-i Simon and Schuster kiadó, itthon pedig a Geopen gondozásában megjelent munkában a szerző mintegy hatszáz oldalon keresztül számol be a Fehér Házban Bill Clinton mellett eltöltött nyolc évéről.

Először is a frizura és a divat kérdése merült fel. Eddigi életem során vajmi kevés figyelmet szenteltem a ruháknak. Szerettem szalagot kötni a hajamba. Egyszerű frizura volt ez, el nem tudtam képzelni, hogy jót, rosszat vagy bármit elárulna rólam az amerikai népnek. A kampány alatt azonban néhány barátnőm elkezdett külső megjelenésemmel is foglalkozni. Ruhák özönét hordták elém, rávettek, hogy próbáljam fel őket, és kijelentették, hogy a hajba kötött szalag korszaka véget ért.
Amit ők megértettek, én meg nem, az az volt, hogy egy First Ladynek igenis számít a külseje. Immár nem csak önmagamat kell képviselnem. Az amerikai nép felkért, hogy reprezentáljam őket abban a szerepben, amelyben mindent el kell játszani - a ragyogó estélyi ruhás hölgytől az otthonülő anyáig.
Jó barátnőm, Linda Bloodworth-Thomason felajánlotta, hogy elvisz egy Los Angeles-i ismerőséhez, a divatfodrász Cristophe Schattemanhez, aki levágja a hajam. Linda váltig állította, hogy ez igen jót tesz majd a külsőmnek. Szerintem az egész dolog erőltetett volt. Ám hamarosan, mint kisgyerek a cukrosboltban, végigpróbáltam a létező összes frizurafazont. Hosszú hajat, rövid hajat, frufrut, lazán repülőset, fonatosat és kontyosat. Ez valami teljesen más univerzum volt, és kiderült, hogy nagyon érdekes. Válogatós kísérletezésemről az a hír terjedt el, hogy soha egyetlen hajviselethez sem ragaszkodom, amiből messzemenő következtetéseket vontak le pszichémről.