Útlevél nélkül soha

Útinapló írásához feltétlenül szükséges notesz és toll, ugyanakkor jól jöhet egy mini varrókészlet is. Ha esetleg megcibál egy dühös kalauz és szétszaggatja ingünket vagy szétreped a nadrágunk, mikor egy fizetős, exkluzív strand kerítésén mászunk át, jól jöhet a tű, cérna. Külföldi útra általánosan elfogadott hitelkártyával vagy nagyobb mennyiségű készpénzzel induljunk el - persze annak is megvan a romantikája, ha az ember merészen kiáll az Osztyapenkóhoz, két, gyűrött százeuróssal a zsebében.

Indulás előtt már csak a lakás körüli gondokra kell fókuszálnunk: le kell adni a macskát Feri bácsinak, a kutyát Joli néninek, meg kell kérni az egyetlen, többé-kevésbé becsületes képű szomszédot, hogy jöjjön át heti kétszer virágot locsolni, hörcsögöt etetni, postaládát üríteni. Potenciális betörőknek szemet szúr a levéllel és reklámanyaggal teli ládikó! Ugyanezen szomszédnál ajánlatos leadni egy cetlit közeli rokonok és jó barátok telefonszámával - őket (és a rendőrséget, tűzoltókat) lehet értesíteni, amennyiben betörést tapasztalnak, netán porrá ég kicsiny házunk, lakásunk. A start előtt zárjuk el a gázt és ellenőrizzük ötvenszer, nehogy ezért kelljen visszafordulni Hegyeshalomnál és ne ezen morfondírozzunk aggódó arccal, mikor a hawaii táncoslányok virágfüzért akasztanak nyakunkba.

Kalmár Csaba