Kísérleti haladás

Aki nem eléggé netfüggő ahhoz, hogy a rádióállomásokat is a neten keresgélje, vagy nem ismeri a ParaRadiot vagy a No Wave című műsort a Tiloson, vagy sosem járt még olyan helyeken, mint az X-Peripheria vagy az Ultrahang Fesztivál (esetleg a Trafó), annak valószínűleg fogalma sincs, mi a kísérleti, avagy experimentális elektronikus zene ma Magyarországon.

A ParaRadióhoz fűződik egy workshop elindítása is. A ParaRadio Workshop nevű tehetségkutató műhely leginkább szintén a kísérleti elektronikára alapozott, de zajlanak vitaestek és egy pályázat is. A workshopról Nótári Pétert kérdeztük, aki tagja a workshop zsűrijének, illetve a ParaRadio "fáradhatatlan motorja", és persze a workshop egyik kitalálója is.

Hogy jött a workshop ötlete?
A workshop igazából egy lépcsőfok, egy folyamat része. Azért mondom így, mert az X-Peripheria jóval előbb volt. A fesztivált 2000-ben kezdtük el, szinte az egészet a rádió tagsága intézte és szervezte, néhány segítővel. De idén például munkaerő és anyagiak hiánya miatt nem tudtuk összehozni a fesztivált. Mivel a rádió nonprofit, mindenki dolgozik máshol is, kevés az időnk és az energiánk. Néhány hónapja Palotai Zsolttal beszélgettem, aki azt mondta, hogy a Tilos Rádióban talán az a legjobb, hogy még létezik. És én így látom a ParaRadio helyzetét is. Az, hogy egy hét és fél éve működő nonprofit rádió még heti huszonkét órában új műsort tud adni, az a mai magyar valóságot tekintve szinte hihetetlen.

Térjünk vissza egy pillanatra az X-Peripheriához...
Igen, szóval idén nem jött össze, de nyertünk pénzt a Nemzeti Kulturális Alapprogram egy újmédiákat támogató programjából. Kaptunk kétmillió forintot, hogy megcsináljunk egy workshopot, és hogy a végén esetleg kiadjunk egy cédét vagy X-Peripheria-fellépést tudjunk biztosítani a kiemelkedően jó előadóknak. Azokat a fiatal művészeket hívtuk el, akik már bizonyítottak vagy az X-Peripherián, vagy az Ultrahangon. A megvalósítás közben merült föl, hogy csináljunk egy beszélgetős estet is. Erre szeptemberben került sor, a Trafó Bár Tangóban, Mi a zene 2005-ben? címmel. (Ennek egyik résztvevője a party.[origo].hu szerkesztője, Galambos Péter volt - a szerk.) Ahogy a partyszervezők is lassan elérik a kisiskolás kort, és végre elkezdenek egymással beszélni, és egy csomó mindenki összerakja a programjait, és nem szervez egymásra, ugyanúgy ebben a szcénában sincsen utálat, mert ez egy pici, családias, hangulatos szcéna.

Örülök, hogy ez legalább itt így van, máshol nem ezt tapasztalom, de az tény, hogy a múltkori workshop, mely Hortobágyi László hangmintáira lett alapozva, nagyon kedélyes, közvetlen stílusban folyt.
Abszolút, de ennek ellenére kevés az interakció és a kommunikáció. A következő, kisebbik lépés a party.[origo].hu-n zajló közönségszavazás lesz, a nagyobbik pedig a pályázat, melyet kiírtunk, hogy jöjjenek létre új művek is. Ez esetben nem adtunk meg hangmintát, mint a múltkor, ahol Hortobágyi László két hangmintája volt a kiindulási alap. Egyszerűen december harmincegyedikéig várjuk a kísérleti, kísérletező hangvételű darabokat, amelyek nem hosszabbak, mint húsz perc és öt másodperc; ebben 2005 témája köszön vissza. Semmi egyéb szakmai vagy zenei megkötés nincs. Cédén várjuk az anyagokat, név nélkül, egy jeligével ellátva. Az eredmény januárban várható, a győztes felléphet majd a jövő évi Ultrahangon vagy X-Peripherián. Ha pedig további pénzeket tudunk szerezni, akkor kiadnánk egy cédét is a válogatott anyagokból.

Fotó: Freee magazin

Elmondható, hogy a workshop köré szerveződik a magyar kísérleti zene egy igen meghatározó része?
A magyar kísérleti zenében tulajdonképpen három fontosabb kör van szerintem. Ott a rádió és az X-Peripheria, aztán az Ultrahang, ami teljes egészében erre a zenei vonalra alapozta a létrejöttét, illetve van a Sőrés Zsolt, Tóth Pali nevével fémjelzett Tilos-műsor, a No Wave, ami nagyon régóta megy. Ők csinálják a Szünetjel Fesztivált is, ami azt hiszem, nyolc alkalmat élt már meg. Emlékeim szerint utoljára két éve volt, mert tavaly nekik sem volt pénzük és helyet sem találtak. Ez a három bázis mindig is kommunikált egymással, de nem elég intenzíven. Arról is beszélgetünk természetesen, hogy létre kéne hozni egy ernyőszervezetet; erről szó volt a szeptemberi esten is. A dzsesszzenészeknek van egy hasonló, az egész szcénát összefogó egyesülete. Egy ilyen szervezet keretében természetesen sokkal könnyebben lehetne pályázatokon részt venni.

Milyen külföldön a magyar kísérleti elektronikus zene megítélése? Ismerik egyáltalán?
Nem nagyon ismerik, pontosan azért, mert nagyon kevés kiadvány tud jelenik meg. Igazából, akit egy kicsit ismernek az Tigrics, mert ő sokat jár koncertezni külföldre is.

Greksa László