Utazik és utaztat

Chriss-szel abból az alkalmból beszélgettünk, hogy megjelent második mixalbuma, amelyet nyomban meghallgattunk.

Jóval kevesebb muníciójuk lenne a szerzői albumok erkölcsi magasából a műfajra megvetően legyintgetőknek, ha csak ilyen mixlemezek készülnének. Hankiss Elemértől tudjuk, hogy Magyarország, sőt Közép-Európa sincs még kitaláva, de ez a lemez bizony ki van.

Mixalbumot úgy a legkézenfekvőbb csinálni, hogy egymás után lapátoljuk a legütősebb parkettkedvenceinket (meg persze egy-egy oda nem illő darabot, hogy lássák, milyen egyedi az ízlésünk), amelyek, ha nem vagyunk kirívóan ügyetlen dj-k, nagyjából megfogják majd valamelyik réteget. De ehhez valóban nem kell sokkal több, mint alapszintű mixtechnikai ismeretek.

A The Trip biztosan nem így készült. Mivel nagyrészt korábban nem hallott felvételekből építkezik, eleve feladja a reménybeli hallgató aha-élményéből születő vásárlási kedv lehetőségét - de egyúttal elkerüli a tucatáruvá válás csapdáját is. Aki megveszi, tényleg exkluzív összeállítást kap, nem slágerválogatást.

De hagyjuk a módszertant, ennél sokkal fontosabb Chriss és a szerzők nem elhanyagolható érdeme: jelesül, hogy jó számokat kért, illetve adtak. Le a kalappal a hazai producerek előtt, bár a magunk részéről a két külföldi zene egyikét, Tim Fretwell Silky Dirtyjét érezzük a legerősebbnek. (Ha már itt tartunk, kár, hogy a tracklistán ezen egy esetben megfordult a szerző, cím sorrend, mert a hibától eltekintve a borító kimondottan igényes.)

Nagy szerencse, ha egy mixer történetesen zenekészítéssel is foglalkozik, mert amennyiben nem talál valahová kedvére való számot, hát maga alkotja meg. Legalábbis így képzeljük a Quasar Octoberének születését, amely egyszerűen tökéletes lemezindító (az igazi első, a Prelude inkább amolyan "előszó"). Nem hiába vezényelt le Chriss annyi warmup-szettet... Szintén Quasar-munka a záró Road Network, sőt mint interjúnkból kiderül, az album tempósabb szakaszát indító Twilight mögött álló Cassiopeia formáció is azonos a Quasarral.

Érdemes még szót ejteni a Coming Back to Life-ról. Váczi Eszter énekel rajta, aki ugyan a mainstreamből jött (Jazz+Az, Szörp), mégis sokkal jobban passzol a vokálja az Add 2 Basket szerzeményéhez, mint mondjuk Quivveré a These Are the Dayshez. Tán nem véletlen, hogy egy neves amerikai dj már nagyban remixeli a Coming Back to Life-ot.

Galambos Péter

Foundation Records / Magneoton, 2004