Hangrobbanás Londonban - hallgass meg négy új Fabric-mixet!

A londoni Fabric kiadó két sorozatához kapcsolódó rádiós mixek és a lemezajánlók mellett ezúttal egy röpke interjút is mellékelünk Nick Dohertyvel, aki már a klub alapításánál is ott volt, sőt és egy ízben Ali B-t is helyettesítette a pultban, amíg az a dugóban álldogált. Az interjú után bemutatjuk Joe Ransom hiphop- és breakmixét, Heather finom house-át, illetve Meat Katie darabokra tördelt tánczenéjét. Hallgass négy új mixet Londonból!

Meat Katie - akiről a járatlanabb hallgatóság hajlamos azt hinni, hogy egy hölgy, pedig ő Mark Pember, tehát született férfi - készítette el a Fabric Live 21-es válogatáslemezét és a hozzá tartozó rádiós mixet, melyet nálunk meg is lehet hallgatni.

Pályafutását egy skate-punk-bandában kezdte mint basszusgitáros, de például tizenhét éves korában énekelt Iggy Pop Kill City lemezén is. Mielőtt 1996-ban elkezdett volna Meat Katie-ként játszani, már foglalkozott garage- és dzsesszmuzsikákkal is. Gyorsan megjelentetett két szólóalbumot a Kingsize-nál, majd elkezdte futtatni saját kiadóját, a Whole 9 Yardsot.

A Fabricról azt mondta, nem látott még egy olyan jelentős és nagy klubot, amely meg tudott volna maradni ennyira termékenynek és "undergroundnak", ezért nagyon szívesen vette, hogy neki kell elkészítenie a soros lemezt. Lee Combs Depeche Mode-számokba illően magas hangfekvésű vokáljával és egy kis szintipoppal kezdődik a szett, amely szinte mindenfajta műfaji elem olvasztótégelyévé áll össze az utolsó számig.

A Banned Practice-t a jól ismert Can You Hear Me? követi, egy isteni női vokállal és mélyen hömpölygő groove-val. Majd a táncterekről szintén jól ismert So Get Up refrénnel átmenet nélkül tovább kígyózik ugyanaz a groove, visszacsalva egy kis szintit is. Trombitával és vaskos basszussal örvendeztet a négyes szám, amit a Rebirth programból ismerős acidezés követ.

Hogy kicsit megnyugodjunk, egy dallamosabb, delayes szám jön Tim Wrighttól, amit viszont Meat Katie és Elite Force közös, nálunk is jól ismert száma, a Nu-Tron követ. Aztán a diszkó tényleg diszkóvá válik az Infusion Better World-jében. Unkle zenéjét egy ütemtördelős, csilingelős dal követi, ahol megtudhatjuk: "It is time for change!" És meg is érkezik a változás: egy olyan síron túli hangkavalkád következik, hogy beleborzongunk.

A tizenötös egy Meat Katie-féle Dylan Rhymes-remix - Salty -, markáns férfivokált hozva a lemezre, majd a Koma&Bones Get Down-ja jön széttorzított hangjaival, önfeledt játékosságával - számunkra ez az album legkedvesebb darabja. Az utána levő Circuit Breaker Gateway-je erős kezdés után a szám közepére teljesen szétesik, majd látványosan, kis kongák segítségével újraépül. A záró Atomic Hooligan-szám melodikus vokáljával pedig kellemes zárása az albumnak.

Greksa László