A Sötétségcsináló Gép - megvannak a cédécsomagnyertesek!

Laurent Garnier februárban megjelent negyedik szerzői albumán valóban megnyílnak a francia technohős zenei fantáziájának bugyrai. Rajongóit is erre buzdítja: remixpályázatot írt az új album számaira, meghirdette az egyik videoklip-pályázatát is, sőt egy, az egész albumból készülő filmhez is vár szinopisokat.

Laurent Garnier francia származása ellenére a manchesteri Haciendában kezdte dj-pályafutását, még 1987-ben. Egy-két év lemezpörgetés után azonban, talán a honvágynak engedve, visszatér hazájába, és Wake Up néven kezd klubot futtatni Párizsban. Újabb három év múlva egyszerre a szintén párizsi Rexben és a dijoni L'Anfer-ben vállal rezidenciát.

1991-ben megjelentet egy kislemezsorozatot az Fnac Dance Division kiadónál, egyben olyan számokkal helyezi új alapokra nemcsak a francia, hanem az globális elektronikát, mint az Acid Eiffel vagy a Wake Up. Ekkorra mint az első számú francia technós már kialakult. leírható stílusjegyei vannak: alapmotivációi és jellegzetességei a detroittechnóból, a klasszikus deephouse-ból, a keményebb trance-ekből és acidekből fakadnak, de dzsesszes futamokat is megenged magának.

1994-ben saját kiadót (F Communications) alapít barátjával, Eric Morland-nal, aki előtte szintén adott ki zenéket az Fnac Dance Divisionnél, akárcsak maga Garnier. Az F Communications nmegalapításának örömére gyorsan meg is jelenteti első albumát, a Shot in the Darkot. Az album akkorát ütött, hogy ő lett miatta az első francia, akit meghívtak játszani a BBC Radio 1-en futó Peel Sessionsbe.

1997-ben kiadja második albumát, a 30-at. Nemcsak a harmadik x miatt fordulópont ez az életében, hanem azért is, mert elhatározza, hogy visszavesz a tempóból, s nemet bír majd mondani a dj-fellépésekre, hogy több időt fordíthasson saját szerzeményeinek készítésére. A 30 közben még ebben az évben megnyeri a Victoire De La Musique-díj első alkalommal kiosztott dance-kategóriáját.

1998-ban az első párizsi Techno Parade-on a főszínpadon játszik, több mint százezer ember előtt. Annak ellenére, hogy nem vállal annyi fellépést, megjelenik minden nagy fesztiválon, a Sonaron, a Borealison, a Creamfieldsen, a párizsi pedig Olympiában tizennégy zenésszel és táncossal lép színpadra.

2000-ben megjelenteti harmadik albumát az Unreasonable Behaviour-t (rajta az örökérvényű The Man with the Red Face-szel), melyből negyedmilliót adnak el világszerte. A megjelenést hatvanállomásos európai és amerikai turné követi, mely után, vagyis 2001 telén még egy ázsiai körút is belefér az erejébe. Közben trackjeihez a leghíresebb francia rendezőkkel készített videoklipeket.

www.laurentgarnier.com

2003-ban felkérés érkezik az Albert Kahn Múzeumtól és a Louvre Museum Auditoriumtól, hogy írjon zenét Albert Kahn, neves filantropológus emlékére készülő Inventory Before Disappearance című musicalhez. A szokatlan feladatot is meglehetősen magabiztosan hozta: negyven teljesen különböző rövid zenei szerzeményt rak össze a műhöz. A musical mellett elkészíti következő, negyedik nagylemezét, a The Cloud Making Machine-t, melyhez rögtön egy, a neten is elérhető videoklipet mellékel.

Az albummal Garnier magabiztosan helyezkedik bele a tavaly augusztusban a Prodigy kezdte sorba, melyet Fatboy Slim folytatott ősszel, a Chemical pedig januárban. Igaz, a The Cloud Making Machine-ben nem feszül annyi energia, mint az említett, már mainstreamnek mondható elektronikus zenei sztárokéban, de magával ragadó hangulatával (mégha az oly sötét, mondhatni "érvágós" is), ötleteivel és őszinteségével mindenképpen melléjük emelkedik.