Megismerni Van Gogh-ot

Szombaton a nagyközönség előtt is megnyílt a Van Gogh-kiállítás a Szépművészeti Múzeumban, s a hétvége folyamán csaknem 10 ezer látogatója volt a kiállításnak. Mi is kíváncsian vártuk, hiszen egyrészt a mester műveiből Magyarországon még soha nem láthattunk ilyen átfogó bemutatót, másrészt a tárlat rendezői azt ígérték, hogy nem csak a festményekből kapunk jókora merítést, hanem a mögöttük lévő alkotói folyamat, illetve művészi tudatosság is kirajzolódik a kiállítás vonalából.

De térjünk rá az első, nem annyira átgondolt benyomásokról arra, hogy mi is volt a mostani kiállítás bevallott célja: a rendezők szerint, leginkább azt hivatott bemutatni, hogy a koránál jóval előrébb járó, maximálisan ösztönösnek ható művésznek is mennyi munkájába, mennyi gyakorlásba került, mire kialakította saját stílusát. (Ezért kaptak különösen nagy hangsúlyt a korai képek.) Tény, hogy a kiállítás vonalát követve, valóban jól kivehető Van Gogh művészi fejlődésrajza, ami viszont talán még ennél is fontosabb, hogy kiderül: a zseniség nem állandó állapot. A kiállításból ugyanis az tűnik ki, hogy Van Gogh-nak voltak lélegzetelállító villanásai, de természetesen ő sem tudott állandóan a legmagasabb színvonalon alkotni. Erre, a valószínűleg tudatos kompozícióra nagyszerű példa, hogy amikor a Két levágott napraforgó után bekanyarodunk, egyből a Váza pünkösdirózsákkal és rózsákkal című kép tárul elénk, amelyet, ha nem Van Gogh festett volna, valószínűleg harmincezerért cserélgetnének az amatőr piacon. Persze ez csak saját vélemény, de ezt látszik megerősíteni a hozzáértők képmagyarázata is, egy másik alkotásnál - a művész halálának évében, 1890-ben készült (tehát elméletileg jól kiforrott) Ivók című kép alatt ezt olvashatjuk: "Az alakok megformázása meglehetősen ügyetlenre sikerült."

Van Gogh, a képek mögötti ember annyiban is utat talál a nézőkhöz, hogy a tárlaton nem csak magának a művésznek a képeit láthatjuk, de olyan művészeti irányzatok, illetve konkrét művészek alkotásait is, akik erőteljesen hatottak rá. Így külön szekciót képez "Van Gogh képzeletbeli múzeuma", ahogyan a szakirodalom is hívja a valaha a művész tulajdonában lévő, mintegy ezerhétszáz sokszorosított grafikát (újságkivágást, rézkarcot stb.) tartalmazó gyűjteményt. A Szépművészeti Múzeum erre az alkalomra összeválogatta a tulajdonában lévő, ide vonatkozó képeket, így egész sor japán metszetet is megcsodálhatunk, amelyeknek Van Gogh is nagy tisztelője volt (és amelyek mellé, jó érzékkel helyezték a határozott, ám mégis finom vonalakkal megfestett, Váza íriszekkel című képet). Ugyanígy gyönyörködhetünk egy-két régi nagyság (például Rembrandt és Delacroix) alkotásaiban, de bepillantást nyerhetünk Van Gogh kortársainak (többek között Daubignynek, Josef Israëlsnek) munkásságába is.

A Vendéglő a Szirénhez Asniéres-ben, 1887, Musee d'Orsay, Párizs (részlet)

Ha még egy személyes ajánlásom lehet a végére, mindenképpen nézzék meg jól A Vendéglő a Szirénhez Asniéres-ben című képet (mely előtt, ahogy én láttam, nem sokáig ácsorogtak elgondolkodva a látogatók). A festmény szinte világít, gyönyörű kékes színeivel, de természetesen nem ez a legfőbb erénye: a korabeli élet olyan szeletét villantja fel, amelyet mindannyian szeretnénk magunkénak tudni. A Vendéglő a Szirénhez a párizsiak egy kedvelt külvárosi/vidéki helye volt, de ez csak a történetrésze a festménynek. A magával ragadó érzés, ami miatt érdemes kicsit elidőzni a kép fölött, az, hogy az életnek olyan szeretete árad belőle, mely talán csak egy nélkülöző embernek lehet sajátja - bár a képen feltűnő éttermi vendégek már mind halottak, mégis, mintha örökké innák a bort, és szeretnék a nőket, a szép napsütésben.

Van Gogh Budapesten - Szépművészeti Múzeum (XIV., Dózsa György út 41.), 2006. december 1.-2007. március 20. Jegyár: 700-3400 Ft

Apats Gábor