Svájc

 

Patrick Müller

Genfi születésű révén (1976. december 17-én látta meg a napvilágot) a Servette FC-ben kezdte pályafutását, és még nem volt 20 esztendős, amikor bemutatkozott a patinás klubban. Hamar meghatározó emberré nőtte ki magát a középpályán, bár nem éppen gólerősségéről volt híres: első találatát az élvonalban csak az 1997-98-as pontvadászatban szerezte. A következő idényben viszont háromszor is betalált, de még a szezon közben továbbállt a Grasshopper-Clubba, aminek köszönhetően lecsúszott a bajnoki címről, amit a Servette szerzett meg. A Szöcskéknél nem töltött el sok időt, hiszen másfél év után külföldre, egészen pontosan az Olympique Lyonba igazolt. Eleinte a francia klubnál is középpályásként vették számításba, azonban később középhátvédet faragtak belőle. Müller már ebben a pozícióban szerepelt, amikor a klub 2002-ben megnyerte a bajnoki címet, majd egymás után kétszer megvédte aranyérmét. A válogatottban is a védelem tengelyében szerepelt, kiszorítva a kezdők közül az akkoriban a Liverpool FC-ben futballozó Stéphane Henchoz-t. Szerződése 2004 nyarán lejárt a Lyonnál, és távozott is a klubtól, mégpedig a spanyol RCD Mallorcához, ahol azonban nem ment neki a játék, és fél év elteltével hazatért az FC Baselhez. Valószínűleg most is ott futballozna, ha a Lyonnál nem sérül meg három középhátvéd is - mivel azonban így történt, az OL-nek egy rutinos védőre volt szüksége, és ezért januárban kölcsönvették Müllert.

Alexander Frei

Bázeli születésű, és már 18 esztendősen bemutatkozott a svájci élvonalban, természetesen az FC Basel színeiben, első idényében meg is szerezte első találatát a legjobbak között, a klub azonban ennek ellenére túladott rajta. A következő pontvadászatban a másodosztályú FC Thunban szerepelt, és ott sem ontotta a gólokat (hétig jutott), ám az élvonalbeli FC Luzern így is felfigyelt rá. Az 1999-2000-es pontvadászatban 15 alkalommal volt eredményes, ami újabb klubcserét jelentett a számára, ezúttal a Servette FC szerződtette. Genfben egy évre volt szüksége, hogy formába lendüljön, de 2001-re alaposan belejött, és végre a nagyválogatottban is bemutatkozhatott a szerbek ellen - két nappal később pedig második válogatott mérkőzésén, Luxemburg ellen mesterhármast vágott. A bajnokságban is ontotta a gólokat, a 2001-2002-es idényt 17 találattal zárta. 2003 januárjában állt légiósnak, a francia Stade Rennes igazolta le, de eleinte nem nagyon játszott, fél év alatt csak egy gólt szerzett. A következő pontvadászatban viszont szenzációsan teljesített, hiszen 19 alkalommal volt eredményes, ezek között volt egy mesternégyes is. Hogy nem csak egy kiugró teljesítményről volt szó, azt a 2004-2005-ös bajnokságban is bizonyította, amikor 20 találatot ért el, ami elég volt a gólkirályi címhez. A válogatottban ő számít az első számú gólfelelősnek, a selejtezők során hétszer talált be, ami kimagasló teljesítmény. Mostanában sérüléssel bajlódik, január közepe óta nem lépett pályára, de a helvétek bíznak benne, hogy a vébére felépül. A nyáron egyébként valószínűleg távozik Rennes-ből, leginkább a Borussia Dortmund csábítja.

Philippe Senderos

1985. február 14-én született Genfben, és a helyi Servette FC-ben kezdte pályafutását. Tehetségére rendkívül hamar felfigyeltek, hiszen alig múlt 17 esztendős, amikor már a felnőttek között játszott, a 2001-2002-es pontvadászatban két mérkőzésen már pályára lépett az élvonalban. 2002 nyarán egyébként nagy feladat várt rá, hiszen a helvét U17-es válogatottal a hazai rendezésű Európa-bajnokságon vett részt, ráadásul ő volt az együttes csapatkapitánya. A svájciak nagy meglepetésre megnyerték a kontinensviadalt, nem csoda, hogy megnőtt az érdeklődés Senderos iránt: többek között a Real Madrid, az FC Barcelona, a Manchester United, a Bayern München és a Liverpool FC is megfigyelőket küldött a Servette mérkőzéseire - mert a következő idényben a tinédzser védő már alapember volt klubjában. A 2002-2003-as szezonban 23 bajnokin lépett pályára, három gólt szerzett, és végül az Arsenal FC-ben kötött ki, az Ágyúsok még 2002 decemberében egyeztek meg vele. Senderos 2003 nyarán költözött Londonba, de angliai pályafutása nem kezdődött valami jól, hiszen megsérült, így első idényében csak a tartalékok között, illetve az U19-es csapatban játszott, ott is csak párszor. A 2004 nyarán megrendezett U21-es Eb-re azonban felépült, és ezt követően egyre több lehetőséget kapott klubjában is, a legutóbbi idényben 13 találkozón szerepelt, és ennek köszönhetően a nagyválogatottban is bemutatkozhatott. A világbajnoki selejtezők végére a nemzeti csapatban is alapember lett, és ebben a pontvadászatban az Arsenalban is sokan játszik, ráadásul meglepően gólerős.