Ötvenéves a 6-3

November 25-én, kedden lesz ötven éve, hogy a magyar labdarúgó-válogatott világszenzációt jelentő 6-3-as győzelmet aratott Anglia legjobbjai felett a Wembley-stadionban. Visszatekintés az évszázad mérkőzésére, a magyar sport egyik legendás csúcsteljesítményére korabeli tálalással, visszhangokkal, statisztikával, mindennel.

Grosics Gyula MTI

Grosics Gyula, az Aranycsapat legendás kapusa, a Fekete Párduc védte az évszázad mérkőzésén a magyarok hálóját az angolok ellen, ötven éve, 1953. november 25-én. "Saját otthonukban győztük le a hazai pályán kilencven esztendeje verhetetlen Angliát, s ez igazi világszenzáció volt: ezzel a csapatunk a földkerekség legjobbja lett" - emlékezett a 78 esztendős klasszis.

"Nem volt véletlen ez az akkor sokak számára hihetetlen győzelem, hiszen válogatottunknak óriási szerepe volt a világ futballjának megreformálásában. Bukovi Márton, az MTK fantasztikus tudású trénere 'találta fel' s vezette be a 4-2-4-es felállást, s ezt a megoldást már a válogatottnál is alkalmazták. Az angolok egészen egyszerűen nem találták játékunk ellenszerét. Ráadásul olyan sziporkázó mesterek futballoztak a csapatban, mint Puskás Öcsi, Kocsis Sanyi, Czibor Zoli és Bozsik Cucu, hogy a többiekről ne is beszéljek."

A zseniális hálóőr elmesélte, hogy ennek ellenére mégsem érkeztek 'nagy mellénnyel' a brit fővárosba: "Idegesek voltunk, az már bizonyos, hiszen tíz nappal a londoni fellépés előtt csak kínkeserves 2-2-es döntetlent értünk el a Népstadionban a svédek ellen. Fogalmunk sem volt arról, mit hozhat a jövő a futball szülőhazájában. Walter Winterbottom, az angolok akkori szövetségi kapitánya itt járt Pesten, s miután megnézte a svédek elleni meccset, azt mondta, nem lesz gond, négy-öt góllal vernek bennünket. Persze a vendéglátók sem voltak teljesen nyugodtak. Amikor a folyosón mentünk kifelé, Puskás Öcsi belesett az angolokhoz, s mint "jelentette", odaát is nagy az izgalom: 'Gyerekek - mondta -, ezek jobban be vannak gyulladva, mint mi.' Hiába, óriási volt a tét."

"Szerencsére Hidegkuti Nándi már az első percben eloszlatta a kétségeinket, s valósággal megrettentette a házigazdákat: Bozsik Cucu zseniális beadását bombázta a hálóba. Aztán jött a többi gól, megállíthatatlanul. A csodák napja volt az a november 25. Sohasem fogom elfelejteni: óriási köd volt aznap Londonban, szinte az orrunkig sem láttunk. Így azután nem busszal, hanem gyalog mentünk a metróállomásig. Tejfehér lepelbe öltözött a város, és mi egymás kezét fogva mentünk, miközben folyamatosan kiabáltunk, nem hiányzik-e valaki. Aztán vonattal haza, s végig ünneplés. Amerre jártunk, az úton mindenki bennünket köszöntött: Európa legyőzte Angliát."

Részlet az évszázad mérkőzéséről készült Népsport-tudósításból:..."Grosics ragyogóan látta el feladatát. Volt néhány olyan ragyogó védése, amelyre csak igazán nagy klasszisú, jó formában lévő kapus képes. Ezek közül is kiemelkedett egy nagyszerű ütemű kifutása, mikor lábbal mentett, és egy nagy védése a gólvonalon. Egyszerűen nem lehetett zavarba hozni. Öklözött, ha arra volt szükség és megfogta a labdát, amikor az látszott a legjobb megoldásnak..."