Mádl Ferenc fogadta az Aranycsapatot

Mádl Ferenc köztársasági elnök kedden a Sándor-palotában fogadta Grosics Gyulát, Buzánszky Jenőt, Sándor Károlyt, Várhidi Pált és Szepesi Györgyöt, akik mindannyian részesei voltak az Aranycsapat éppen 50 évvel ezelőtt az angolok felett aratott 6-3-as diadalának, melyet az évszázad labdarúgó-mérkőzésének tartanak.

Hetvenöt éves a legendás Sándor Csikar

Ha van fordulópont a futball 140 éves történetében, akkor a novemberi londoni ködben lejátszott kilencven perc az, amely véget vetett a feltalálók dominanciájának és a játékot újravarázsolta: a magyarok 6-3-as győzelmével a futball jövője aratott diadalt a múltja felett - írta kedden a Frankfurter Allgemeine Zeitung a győzelem 50. évfordulóján.

A londoni mérkőzés maga volt a bemutató: annak demonstrációja, hogy miként változhat át a futball pozíciójátékból térben játszott labdarúgássá, statikus struktúrából dinamikus struktúrává. A magyarok fölényét nem csak a 6-3, de a kapukra leadott lövések száma is mutatta (35-5). Fél évvel később Budapesten 7-1-re nyertek a szigetországiak ellen, s az angolok játékosa, Broadis arra panaszkodott, hogy napszúrást kapott a nyelve, mert annyit volt kénytelen lógó nyelvvel az ellenfél után rohangászni.

A Wembleyben aratott diadal után a magyarok "csodacsapata" verhetetlennek számított. A hazafelé vezető úton mindenütt ünnepelték őket, Párizsban a magyar származású bankár, André Kostolany fergeteges fogadást rendezett. Odahaza is ünnepeltek a honfitársak, akik számára a győzelem Sztálin halálának évében az újrakezdés jele volt. Még hittek a szocializmus emberi formájában. Sebes Gusztáv szövetségi kapitány számára a pozíciók szabad váltogatása a kollektíva zsenialitására volt példa.

A szép álom azonban szertefoszlott: Magyarországé volt a legjobb nemzeti válogatott, de világbajnok nem lett. Többek között azért, mert Sepp Herberger, a németek szövetségi kapitány egyik játékosával, Jupp Posipallal szintén a Wembley-stadion lelátóján szorongott. Hazafelé, a La Manche csatornát átszelő kompon azt mondta Posipalnak: "Tudom, mit kell tenni." A játék őt is lenyűgözte, de látta a magyarok sebezhető pontját is: a jobb oldalon, ahol Bozsik "a hatodik csatárt" játszotta, s felfutásaival üres teret hagyott maga mögött. A német gólokat ezen az oldalon kellett előkészíteni.

A Londonban aratott siker után a magyarok kezdték elhinni, hogy verhetetlenek. Ugyanúgy, mint az angolok a Wembley-beli csata előtt, a magyarok is csak futólag, csupán egyszer tanulmányozták ellenfelüket a berni vb-döntő előtt. Miközben 1953-ban bekövetkezett a futballtörténelem nagy fordulata, Herberger, a kis ravasz emberke már remekművén dolgozott. A magyarok véghez vitték a csodát, amelyben már a bukás csírája is benne volt. A németek még a csoda előtt álltak - írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung.