A minisztérium válasza még mindig késik

 

Népszava

A porcelángyárban a helyzet változatlan

Munka a porcelángyárban.

Úgy látszik, hiába írtam szeptember 14-i tudósításom végére: "a riporter szerepe befejeződött", a címben is hangsúlyozva, hogy most már "A Minisztertanács intézkedését, az ügyészség beavatkozását várják a veszélyben forgó munkások a Budapesti Porcelángyárban."

Igaz, a Fővárosi Ügyészség mindjárt a tudósítás megjelenésének napján vizsgálatot indított és pontosan két hét múlva a Népszava közölte dr. Avar Jenő, a főváros helyettes ügyészének válaszát. A Fővárosi Ügyészség azonban - az egyértelmű határozott állásfoglalásán túl - csak javaslatokat tehetett az ügyben s a további nyomást a Legfőbb Ügyészségre bízta! Az intézkedés, a jogos sérelmek orvoslása viszont mindenképen a gazdasági szervek, elsősorban az Építésügyi Minisztérium feladata.

Igaz az is, hogy az Építésügyi Minisztérium illetékes vezetői - Láng László munkásügyi főosztályvezető, Nagy Dániel normaosztály-vezető, Simó József a kerámiaipari igazgatóság vezetője - mindjárt a riport megjelenését követő napon felháborodottan ellátogattak szerkesztőségünkbe. De amennyire szívósan bizonygatták a cikk közlésének helytelenségét, legalább annyira meggyőztek bennünket arról, hogy a tudósítással, a tények megállapításával az újságíró szerepe közel sem érhet véget.

Okulásképpen elmondunk néhány részletet a meggyőző-beszélgetésből. Nem igaz - állították -, hogy a munkások a fejükön is nehéz porcelántárgyakat cipelnek, hiszen ezt az iparigazgató már réges-régen megtiltotta. Nem igaz - állították -, hogy a normákkal baj van, hiszen az utóbbi normarendezéskor ennyi meg ennyi százalékkal nőtt a dolgozók keresete.

Valóban 45 000 forintot kapott a vállalat alapbéremelésre. Ugyanakkor az Építésügyi Minisztérium a normák 13 százalékos szigorítását is elrendelte és ezzel csak 12 000 forint felhasználását tette lehetővé. A hiányzó 33 000 forint felhasználását hiába keresi a riporter. Az iparigazgatóság munkaügyi osztályvezetője sem lelte, pedig több napig tartózkodott e célból a Budapesti Porcelángyárban, és ott szó szerint kutatómunkát végzett.

A minisztérium említett vezetői - miután a "konkrét érvelésnek" nem volt foganatja - olyan megjegyzésektől sem tartózkodtak, mint amilyen: "A cikk fele eltúlzott bérdemagógia", "Ezzel az írással magyar Poznant akarnak előkészíteni?" "Párt- és kormányellenes volt a cikk közlése stb." Végül is fenntartották ellenvéleményüket, s kijelentették, hogy néhány napon belül elküldik azt írásban. A szerkesztőség - noha tudja, hogy elmúlt az az idő, amikor ilyen rágalmakkal, megfélemlítéssel, belemagyarázással elháríthatják a bírálatot a jogos panaszok orvoslását - megígérte a cikk közlését. A minisztérium válaszát azonban még máig sem kaptuk meg.

Kaptunk viszont számos levelet a Budapesti Porcelán- és Fayencegyár munkásaitól, akik a tudósítást újabb visszásságokkal, sérelmekkel toldják meg és sürgetik a minisztérium intézkedéseit. Dr. Tóth Gyula például azt kéri, hogy a normarendezéseknél kérjék ki az egészségügyi szakemberek véleményét is.

Legelemibb kötelességünket teljesítjük tehát, ha három hét elmúltával s a dolgozók állandó sürgetésére szót emelünk az Építésügyi Minisztérium válaszáért. Nem az említett vitacikket - az intézkedéseket várjuk!

Ugyancsak halasztást nem tűrő tennivaló a korongosok "fekete" túlóráinak megszüntetése és a jogos bér- és normasérelmek orvoslása.

Az eddigiek alapján nem bízunk abban, hogy a minisztérium nálunk járt vezetői őszintén, minden kertelés nélkül hozzálátnak a porcelángyári hibák kijavításához. Éppen ezért kérjük Szíjártó Lajos építésügyi miniszter elvtársat, sürgősen utasítsa beosztottjait, hogy tegyék jóvá a munkások ellen elkövetett súlyos hibákat.

Kovács József

Korábban a Szabad Neten:

Az ügyészség azonnal kiszállt a Budapesti Porcelángyárba!

"Többet akarunk keresni, hogy megélhessünk"