Megatánc: minden perc számít

Vágólapra másolva!
Szombaton az új megaszéria döntősei először (és ketten utoljára) táncoltak élő egyenes adásban. Ott voltunk a helyszínen, megnéztük, hogyan dolgozik a stáb és mit csinál a közönség a szünetekben. Itt minden perc számít, Keveházi nem feltétlenül poénkodik azzal, hogy elveszik tőle az időt.
Vágólapra másolva!

A stáb szem előtt lévő részére biztonságiak vigyáznak, akiknek persze semmi dolguk. Áll egy egyenruhás a helyiség közepén lévő hatalmas keverőpult mellett is, érdekes, hogy az ezen dolgozó tévést ma este elkísérték a gyerekei is, szünetben a kisfiú és a kislány apjuk ölében ülve csavargatják a potmétereket, annyira élvezik, hogy nem kétséges, viszik tovább a szakmát. A sminkesekre nem vigyáz senki, pedig nekik is fontos szerepük van, nem azért púderezik rendszeresen a zsűri férfi tagjait is, mert ez a szakma ennyire hiú, hanem mert a lámpák alatt nagyon meleg van, a táncosokról sem csak az erőfeszítés miatt folyik a víz, a műsorvezetők is legyezik magukat szorgalmasan minden leállás alatt. Talán a legunalmasabb és legfárasztóbb munkája annak a kameramozgatónak van, aki a színpad előtt sínen futó gépet és annak kezelőjét tologatja és húzogatja egész este pontos, precíz mozdulatokkal oda és vissza. A rendező-szerkesztő Csényi Kati (aki a Megasztár szériát is jegyezte) is feltűnik egy percre a tömegben, úgy tűnik, neki sincs folyamatosan feladata az élő adás alatt.

A műsor párostáncokból álló része a talán legkevésbé sikerült előadással ér véget, pedig a diszkó műfajából sokkal többet is ki lehetett volna hozni. Ekézi a zsűri is a versenyzőket miatta, és elhangzik (a műsor folyamán nem először) az is, hogy mennyi múlik azokon a koreográfusokon, akik kitalálják, betanítják a táncokat. Valójában az sms-ezők, akik nem csak a tánctudást, hanem az előadást is értékelik szavazatukkal, őket is versenyeztetik, bár ez akkor senkit nem fog érdekelni, amikor a kiesőjelöltek felsorakoznak az eredményre várva.

Az első kör meglepően hamar lemegy, az eredményhirdetésre összeáll a társaság a színpadon. Közvetlen közelről nézzük őket, nem tűnnek különösebben idegesnek, amíg be nem indul az adás. Körben állnak, sminkelik őket, mögöttünk egy függöny mögül két biztonsági ember szakértő szemmel osztja a fiúkat-lányokat vegyesen. A zsűri dilemma előtt áll, hogy a lányok közül kit mentsen meg a további próbatételektől, korrekt gesztusnak tűnik, hogy a bokasérült lánynak ma nem kell többet vizsgáznia, a többieké a terep. Az ilyen vívódásokra sem jut sok idő, a műsor forgatókönyve szigorúan megszabja, hogy mikor mi következik. Csak félig tréfa, hogy Keveházi minden megszólalásában erre panaszkodik, valójában az élő adásnak nagyon is szabott sebességgel kell pörögnie.