Van a tévés jótékonykodásnak egy másik formája is, amikor nem a hírességek hívják fel a nézők figyelmét egy-egy kirívó esetre, hanem éppen fordítva: a nehézsorsú emberek keresik meg az adott tévécsatornát, hogy legyen szíves bemutatni a széles nyilvánosság előtt szerencsétlen helyzetüket. Az ilyesfajta segítségkérés egyébként korántsem olyan új keletű, mint hinnénk, a nagyobb újságokban már az 1910-es években is jelentek meg ehhez hasonló hirdetések: "Hetvennyolc éves, munkaképtelen öregasszony leányával együtt, ki elvesztette szeme világát, a legnagyobb nyomorban sínylődik. Kérik a jószívű emberek támogatását." (Pesti Hírlap, 1914) A tévé csak mintegy felerősítette ezt a jelenséget azzal, hogy sokkal több mindenkihez jut el, és persze nem utolsósorban nyilvánvalóan élesebb hatással, amit a sanyarú helyzet képi bemutatása vált ki az emberekből.
Naponta több segítségkérő levél is érkezik a nagyobb tévécsatornákhoz, melyek közül sokszor igen nehéz kiválogatni, hogy mi kerüljön képernyőre. Persze vannak egyértelmű súlyozási szempontok, hiszen egy halálosan beteg kisgyermek története nyilván hamarabb kerül adásba, mint egy "szimplán" rossz anyagi körülmények között élő családé, akik jövedelmük kiegészítését várják a nyilvánosságtól. Így is sokszor nehéz azonban a döntés, van tehát arra is bőven példa, hogy a segítségnyújtás "csak" a háttérben (különböző szervezetekhez való irányítással, kereskedelmi partnerek megkeresésével) zajlik, a képernyőre csak a valóban kilátástalan helyzetben lévő emberek kerülnek. Bőven akad sajnos így is bemutatnivaló, a TV2-n az Aktív például heti, a Napló pedig nagyjából havi rendszerességgel rendez ilyesfajta jótékonysági akciót, de az RTL Klub Fókusz magazinjában is gyakoriak az ilyen esetek.