Génshopping, avagy mit nyernek a nők a félrelépéssel

Amikor a nők tartós élettársat választanak, a "szépfiúk" nem különösen keresettek. Egy megbízható férjjel a háta mögött azonban az asszony kereshet magának párzás céljából egy jó genetikai állományú férfit.

Az átlagos férfi számára a szoknyavadászat egyszerűen nem fizetődik ki, mert túlságosan sok elutasításban van része. Célszerűbb, ha egyetlen kiválasztott asszonytól való utódaival törődik, mert leszármazottai így biztosabban terjesztik el génjeit. A vonzóbb külsejű férfi viszont könnyen talál magának átmeneti partnert, és a piros szalaggal feldíszített pintyhez hasonlóan viselkedik: nem sokat törődik utódaival. De mit nyernek ezzel az asszonyok?

A megoldást megint a madárvilágban találjuk, ha szemügyre vesszük a füstifecskéket. Ezek a madárpárok első pillantásra nagyon hűségesek egymáshoz, a valóságban azonban a fiókák egyharmada nem a nőstény fészektársától származik, hanem idegen hímektől. De miért találják a nőstények ezeket a hímeket olyan vonzónak?

A "sztárhímek" testi felépítése nagyon szimmetrikus. Ebben az a ráció, hogy sok betegség vagy genetikai hiba megzavarja a test szimmetriáját. Szimmetrikus hímet látva a nőstény rögtön tudja, hogy annak jó az öröklési anyaga, és pontosan ezt akarja biztosítani az utódainak.

Ez az evolúciós logika az embereknél is érvényesül. A nők szépnek találják a szimmetrikus férfiarcot, és az ilyen férfinak több szerelmi partnere van, mint másoknak. Ám az ilyen társsal a nők ritkán lesznek tartósan boldogok. Együtt élő párok kikérdezése megerősítette Gangestad és Simpson elméletét: a "szépfiúk" kevesebb időt töltenek partnerükkel és többet futnak idegen szoknyák után.

A nők mindezt csak a jobb gének reményében nyelik le, vagy a jóképű férfiak szakmailag is sikeresebbek a többinél és ezért jobban gondoskodnak utódaikról? Gangestad és Simpson kételkedik ebben: "A genetikai előnyökkel rendelkező férfi nem biztos, hogy anyagi előnyöket is nyújt utódainak, inkább partnerei számát növeli."