Szuper szuperhúrok

A 20. századi fizika két tartópillére, a kvantummechanika és az általános relativitáselmélet jelenleg összeegyeztethetetlen egymással. A relativitáselmélet nem tesz eleget az elemi részecskék világát uraló kvantumszabályoknak, míg a fekete lyukak viselkedése az egész kvantummechanikát teszi kétségessé. A közelmúltig a húrelmélet volt az a nagy ígéret, amelynek keretében egyesülhetne a gravitáció és a kvantummechanika.

Elképzelhető, hogy az M-elmélet ad majd megoldást a fekete lyukakkal kapcsolatos Hawking-paradoxonokra. (A fekete lyukakkal egymást metsző, 7 görbült dimenzióban létező fekete-bránokként számolnak.) A fekete-bránok a húrelmélet egyik legnagyobb problémájának megoldását is ígérik. A 10 dimenziót milliárdnyi különböző módon lehet 4 dimenzióssá zsugorítani. Rengeteg jóslat létezik tehát a valódi világ működésére, a rengeteg jóslat viszont azt jelenti, hogy valójában nincs jóslat.

A bránok világának szakértői egyre fantasztikusabb elképzelésekkel állnak elő. Egyetlen példa: az ősrobbanás egyszerűen két 3-brán ütközése volt. Egyelőre az M-elméletnek még csak részleteit dolgozták ki, az átfogó kép még hiányzik. A fizikusok azt gyanítják, hogy a gravitáció és a kvantumfizika egyesítése ahhoz vezet, hogy a téridő is bizonytalanná, pontatlanul meghatározottá válik, legalábbis addig, amíg egy újabb definíció nem születik.

A szerző szerint a 20. század elméleti fizikusait tengerparton játszó gyerekekhez hasonlóan elbűvölték a sima szuperhúr kavicsok, miközben az M-elmélet hatalmas óceánja ott hullámzott előttük, feltáratlanul.

Jéki László