Hitler legőrültebb fegyvertervei: a saját magát felgyújtó repülőtől az értelmetlen golyótankig

Egy Birodalmi Öngyújtó bemutatja, miért ez lett a gúnyneve

A náci Németország számos fejlett fegyverrendszert és katonai berendezést hozott létre, de a német mérnökök őrült ötletek százaival is előálltak. Hitler támogatta a fantazmagóriákat, részben azért, mert maga is egyre irracionálisabb terveket szövögetett és a háború vége felé csodafegyverekről fantáziált, részben pedig mert hitt abban, hogy modernebb fegyverek nagyobb sikert érhetnek el a szovjetek vagy az amerikaiak ellen.

A Golyótank

A Kugelpanzer a második világháborús náci fejlesztései rejtélye marad. A német haderő már 1917-ben késztett egy hasonló járművet, majd az 1930-as években egy texasi mérnök is előállt egy golyótank tervével, de nem aratott világsikert. Hogy a második világháborúra miért gyártottak ilyen szerkezetet, nem tudni.

A Kugelpanzer a kubinkai múzeumban Forrás: Wikipedia

A Kugelpanzerből egyetlen példány maradt meg, amelyet Mandzsúriában foglaltak le a szovjetek a japán erők megadása után, 1945-ben. Mások szerint Németországban találták, ott, ahol a Maust is.

A Golyótank egy hengeres középrészből áll, amelyben a személyzetét jelentő egy fő utazott.

Két oldalról két félgömbszerű kerék határolja, hátul pedig egy kormánykerék támasztja meg a járművet. 29 lóerős, kétütemű motor hajtja a majdnem két tonnás tankot.

Egyes vélemények szerint max. 8 kilométer per órával haladhatott, mások úgy vélik, hogy akár 50-nel is száguldozhatott.

Fegyverzete nem volt, úgyhogy legfeljebb felderítésre használhatták.

A 130 méter hosszú ágyú

A V3 (Hármas számú megtorlófegyver) szuperágyút, másik nevén London-ágyút

arra tervezték, hogy Észak-Franciaországból Londont pusztítsák vele.

Az óriáslöveg ötletét 1942-ben adta el August Cönders mérnök Albert Speer fegyverzetügyi miniszternek. Amikor 1943 nyarán a szövetségesek lebombázták a peenemündei kísérleti rakétatelepet, Hitler engedélyezte, hogy megépítsék a szuperágyút, pedig a koncepció próbái csak alig kezdődtek el.

A misdroyi fegyver Forrás: Wikipedia

A V3 csöve azért volt olyan hosszú, hogy az ágyúra kettesével, egymástól meghatározott távolságra elhelyezett lőkamrák gyorsítsák a lövedéket

az elképesztő 1500 méter per másodperc sebességre.

Ez tette volna lehetővé, hogy az ágyú 165 kilométer távolságra tüzelhessen. Ez persze azt is jelentette, hogy ezt az ágyút nem lehetett mozgatni. Ahol megépítették, ott maradt.

Forrás: Wikipedia

A náci hadvezetés a Calais melletti Mimoyecques-nél kezdte meg a London elleni szuperágyú bázisának építését, míg a balti-tengeri Wolin szigetén egy 150 méter hosszú tesztágyút építettek. Itt kiderült, hogy 1000 m per másodpercnél nagyobb sebességre nem tudják felgyorsítani a lövedéket, így a lőtávolság 98 kilométer lett.

Ez a tesztágyú mindössze huszonöt lövés után aztán felrobbant, a franciaországi bunkert pedig angol bombázók, a híres Dambusters század Lancasterjei 5,400 kilós Tallboy bombákkal tették a földdel egyenlővé.

Egy Spitfire felderítőgép készítette ezt a fotót a V3 ágyú észak-franciaországi bázisa elleni támadás után, 1944 augusztusában Forrás: history.net

Hitler szuperágyúját végül nagy nehezen bevetették, igaz, csak két, egyenként alig 50 méter hosszú csővel. Trier városának közelében telepítették őket, és itt már nem vacakoltak a bunkerépítéssel, hanem a szabadban nekitámasztották őket egy dombnak. A két ágyú 1944 decemberében és januárjában kezdte meg a luxemburgi lakónegyedek pusztítását. 183 lövésükből 144 eltalálta a 43 kilométerre levő házakat. 10 civil lakos meghalt, 35 pedig megsebesült.

A levegőt kilövő légvédelmi ágyú

A Windkanone egy 10 méter hosszú, kb. 90 centi átmérőjű, öntöttvas ágyú volt, amelynek a vége felfelé hajlott. Gránátot lőtt ki, amelyben nem robbanószer volt, hanem hidrogén és ammónia. A két vegyület szerepe az volt, hogy robbanásszerűen kialakuló sűrített levegőt képezzen.

A német mérnökök arra gondoltak, ha ezzel a hirtelen jelentkező, erős légáramlással célba veszik az ellenséges repülőgépeket, azok majd lezuhannak.

A próbák során azonban az derült ki, hogy a teszteken használt repülőgépek pilótái észre sem vették a lövést.

A Windkanone Forrás: Imperial War Museums

Egyes források szerint azonban a Windkanone egyszerűen vortex áramlású levegőt lőtt ki - hasonlóan a gyűrű alakban kifújt cigarettafüsthöz, csak sokkal gyorsabban.

Állítólag amikor földi célpontok ellen próbálták ki egy lőtéren, a Windkanone vortex lövése 200 méterről átszakította a 25 mm-es deszkákat.

Abban minden forrás egyetért, hogy az Elba-folyó mellett felállított, egyetlen Windkanone semmilyen eredményt nem ért el.

A Windkanone rajza Forrás: Imgur

A vortex ágyú egy másik változatát egy Mario Zippermayr nevű, lelkes osztrák náci orvos szerkesztette meg. Ez egy földbe ásott mozsárágyú volt, amely szénporral és folyékony oxigénnel töltött gránátot lőtt ki. Az eredeti terv szerint ez egy mini tornádót hozott volna létre, amely elpusztította volna az ellenséges gépeket.

Ez a gránát azonban jóval több volt, mint egy légáramlást okozó fegyver: ez volt az első vákuumbomba, más néven termobárikus bomba.

Ez ma az atombomba után a legerősebb robbanóeszköznek számít. A vortex ágyú a próbákon bevált, és a nácik már a nyugat-európai nagyvárosok elleni bevetését tervezgették. Szerencsére erre már nem volt idejük.