Magyar lélekvesztővel a Föld körül

Nem mindennapi utazásra indul egy 27 éves budapesti fiatalember, aki azt tervezi, hogy közel két év alatt egyedül körbehajózza a Földet. Ez önmagában még nem akkora újdonság, hiszen sokan - köztük magyarok is - vállalkoztak már hasonló útra, a terv különlegességét az adja, hogy a hajós egy parányi, mindössze 6 méter hosszú hajóval vág neki a kalandnak.

Az első komolyabb próbatétel az Atlanti-óceán átszelése lesz, de ezen a szakaszon nem lesz egyedül a magyar hajós, hiszen a már említett vitorlásverseny mezőnyével megy majd együtt, és rádión tartja a kapcsolatot a többi hajóval. A Barbadosig tartó 2650 mérföldes szakaszt szerencsés esetben mintegy 40 nap alatt teszi majd meg.

Áron a tervek szerint ne időzik a meseszép karibi térségben, azért, hogy minél előbb a Panama-csatorna atlanti bejáratához érhessen. Itt ugyanis várhatóan egy-két hónapos pihenőt tart a készletek feltöltése és a különböző engedélyek beszerzése miatt. A csatornán ugyanis nem lehet csak úgy átkelni: a szó legszorosabb értelmében sorállás van az átkelésért, amely ráadásul nem is olcsó, mintegy 1000 dollárba kerül. A panamai megállót Áron a hajó kisebb-nagyobb hibáinak kijavítására és új alkatrészek beszerzésére is fordítja, és ekkor látogatják meg őt először a családtagok is.

Ezután következik a vállalkozás talán legnehezebb része, a Csendes-óceán leküzdése. A 3600 mérföld hosszú szakasz Francia Polinéziáig kedvező széllel 60 nap alatt teljesíthető. Áront az út során a hajóba utólag beépített "extrák" is segítik majd, ilyen például a repülőgépek robotpilótájához hasonló szerkezet, amely lehetővé teszi, hogy az egyedül utazó hajós éjszaka legalább néhány óra erejéig pihenni tudjon. Méder Áron elmondása szerint nagy alvásokról azért nem lehet szó, mert éjszaka is néhány óránként mindenképpen ellenőriznie kell a vitorlázatot, az áramlatokat és az időjárást is. A sikeres óceánátkelést követően a magyar hajó északról kerüli meg Ausztráliát, ahol a parányi hajótest számára kedvezőbb időjárás uralkodik, majd Indonézia következik, ahonnan ismét egy nagyobb szakasz után Afrika keleti partjaihoz, a Seychelle-szigetekhez érkezik. Innen az Ádeni-öblön, a Vörös-tengeren és a Szuezi csatornán át tér vissza a Földközi-tengerre, hogy a tervek szerint 20 hónap múlva a kiindulási pontra, Koper kikötőjébe érjen vissza.

Egy ilyen út, még, ha a komoly anyagi háttérrel rendelkező expedíciókhoz nem is lehet hasonlítani, nem filléres mulatság. A terv kialakulása és a hajó vízrebocsátása közötti időszakban Méder Áron mintegy 5 millió forintot fordított vállalkozására, amely összegben a hajó megvételére, felújítására és felszerelésére fordított pénzek is benne vannak, valamint a Panamáig tartó szakaszra szükséges "költőpénz". Itt viszont előreláthatólag kifogy az anyagi tartalékokból, ezért az itthoni családtagok ezalatt az idő alatt minél több lehetséges támogatót, szponzort igyekeznek felkutatni. Addig is Áron a "vándort az út eltartja" elv alapján készül az útra és bizakodik. Pedig segítőkből eddig sem volt hiány: van olyan cég, amely élelmiszerekkel támogatja a hajóst, mások pedig az életmentő rádióhoz segítették hozzá. Előfordulhat, hogy nem lesz meg a szükséges támogatás, de Áron kedvét ez sem szegi, mint mondja, legfeljebb majd Panamában, vagy ahol éppen kell, dolgozni fog az élelemért és a szükséges pótalkatrészekért.

Az optimizmus természetesen nem elég, ezért Áron az út előtt olyan szaktekintélyek véleményét is kikérte, mint Fa Nándor, vagy Gál József, akik ellátták a szükséges információkkal és jó tanácsokkal. Az út kockázataival természetesen ő is tisztában van, de esze ágában sincs, hogy meggondolja magát. Arra a kérdésre pedig, hogy mi történik, ha nem tudja teljesíteni a vállalkozást, Kerouac szavaival válaszol: nem a cél a fontos, hanem az út maga.