Kasza Tibi: Nem tartom magam szépfiúnak

Vágólapra másolva!
Kasza Tibor első szólólemeze hamar együtteséhez, a Crystalhoz hasonló népszerűséget ért el. Az énekes-dalszerző a Vendégszobában nemcsak popzenei karrierjéről vallott, hanem készségesen beszélt pánikbetegségéről, magánéletéről is, sőt, még az is kiderült, hogy mi köze van a londoni magyarokhoz.
Vágólapra másolva!

Sosem voltak olyan ambícióid, hogy különleges, ötletes zenét készíts? Nem mintha annyira bajom lenne a populárisabb zenékkel, csak érdekel. [Takonypóc]
- A Crystal zenéjét én különlegesnek és ötletesnek is tartom a popularitása ellenére. Mindig igyekszünk új utakat találni, kísérletezni, bevonni olyan hangzásokat a zenénkbe, ami picit szokatlan, vagy éppen tőlünk váratlan. A szólóm kapcsán ez nem merült fel, mert itt kizárólag nagyívű musicales hangulatú dalok vannak, igazi szimfonikus zenekari kísérettel.

Ön szívesen csatlakozott a magyar mainstream pophoz? Ha igen, mennyire hajtotta a megélhetési zenélés eme torz formája? [Takonypóc]
- A mainstream semminek nem torz formája. Az a zene, amit mi játszunk, száz százalékban fedi azt a zenét, amit mi magunk is szeretünk, nyilván sok más műfaj mellett. Pénzért soha nem írtam dalt, ha megtettem volna, sokkal több pénzt kereshettem volna. Ha igazán a pénz lenne az elsődleges motiváció, akkor évente készítenénk lemezt, nem pedig kétévente. De mégis két évet kell várni albumonként, mert muszáj feltöltődni, még a mainstream dalok világában is.

Soha nem gondolt még abba bele, hogy kicsit elvontabb zenét csináljon, ami nem ennyire populáris? [euronymus]
- Csak olyan zenét játszom, amihez kedvem van.. Ha elvontabb zenére fogok vágyni, biztos, hogy megtalálom majd a módját, hogy olyat írjak, de megmondom őszintén, most a szólólemezemen ez a lírai, musicales, szimfonikus, nagyívű stílus az, ami jelenleg a legközelebb áll hozzám. Mások remekelnek az elvontabb műfajokban is.

Miként írod a dalokat? A lelkedből, a szívedből vagy az agyadból pattannak ki? [Jelmiel]
- Nagyon jó kérdés. A lélek és a szív fogalmát én itt egy picit összemosnám, ha szabad. Azt gondolom, hogy ha az ember megrendelésre ír dalokat, akkor az agyával ír, bizonyos megrendelői utasítások szerint. Én hál' istennek ezt el tudtam kerülni. Mivel én csak magamnak, illetve a Crystalnak írok, én mindig csak akkor írok, ha van mit mondanom, vagy ha éppen a lelkemben van valami túláradó érzés, amire a szavak már nem elegek. Azt gondolom, ez az igazi alkotás motivációja.

Mióta énekelsz? A szüleid mit szóltak, amikor megtudták, hogy énekes a fiuk? Gondolom, örültek. [nikibabbbbbbbaaa]
- Kisgyerek korom óta énekelek, szerepelek, zenélek. Az édesanyám nem igazán volt boldog a dologtól, nagyon féltett, hogy eltűnök majd a show-business süllyesztőjében. De mára megnyugodott. Látja, hogy bármi, amibe fogok, az valamilyen módon sikeressé válik.

Melyik volt a legemlékezetesebb élményed? [Kukolókuka]
- Hát, sok emlékezetes élményem volt már. Feltételezem, hogy zenére gondoltál. Most a legutóbbi az volt, amikor megtudtam, hogy No. 1-ként nyitott a szólólemezem. Madarat lehetett velem fogatni, napokon át a föld fölött jártam.

Milyen érzés ma Magyarországon megbecsült művésznek lenni? [Alan Blake]
- Nagyon jó kérdés. Számomra pont a megbecsülés az, ami egy picit hiányzik a szakmám felé. Mindig azt szoktam mondani a nemzetközi karrier kapcsán, hogy ne legyen sokkal több a pénz, de legyen sokkal nagyobb a megbecsülés. Remélem, még megérjük, hogy a művészvilág megkapja majd azt a figyelmet a pillanatnyi sztárocskákkal szemben, amit megérdemel.

Ha írok egy dalt, kinek mutassam meg, hogy esetleg felkaroljanak? [jótag]
- Azt hiszem, manapság a különböző tehetségkutató versenyeken kívül alig van esély igazi karriert felépíteni. Sajnálom, hogy ezt kell, hogy mondjam, de így látom a dolgot. Ha mégis, akkor csak a 110 százalékban eltökélt és legyűrhetetlen embereknek van esélyük. Nehezebb ma sokkal, mint amikor mi kezdtük a Crystallal.