Ébredés a narkózisból - gondolatok a "Ne Vásárolj Semmit Nap" kapcsán

Közeleg a karácsony. Bár még csak november van, a szupermarketekben árad a hangszórókból a "Mennyből az angyal", és csillogóbbnál csillogóbb pultok csábítanak bennünket a vásárlásra. A szeretetet még nem mérik kilóra, de a reklámok sokszor sugallják azt, hogy akkor vagyunk jó szülők, gyermekek, barátok, ha gondoskodunk arról, hogy szeretteinknek "mindenük" meglegyen. Elég egy tele erszény, hogy boldogságot vegyünk rajta másoknak, és az ő elégedettségükön keresztül magunknak is.

Az ajándékozás eredetileg a nagylelkűség és az önzetlenség szimbólumának számított: azt fejezte ki a megajándékozott számára, hogy az ajándék adója szem előtt tartja az ő jólétét és szükségleteit. Hogy szereti és gondot visel rá. Ezekben az időkben azonban a tárgyak szinte egy életre szóltak, és valódi szükségletek kielégítésére szolgáltak. Az árubőséggel új korszak érkezett el: a szükségletek birodalmából a lehetőségekébe léptünk át. Mivel jelenlegi gazdaságunk mozgatórugója a fogyasztás, a termelőknek és a kereskedőknek egyaránt az az érdekük, hogy ezeket a lehetőségeket korlátlannak, a vásárlást pedig szükségesnek lássuk - a bennünket körülzsongó reklámok pedig tesznek róla, hogy így is érezzünk.

"...a fogyasztói társadalom kitalálta a gazdagság illúziójának narkotikumát szerte a nagyvilágban. Mi sem akarunk lemaradni. Csábító a tárgyak megszerzése. S abban is van valami gőg, valami passzió, hajdani szegénységünk megvetése, ahogy aztán elszórjuk tárgyainkat." (Szakonyi Károly: Ünnepi kirakatok)

Talán nem véletlen, hogy éppen ebben az időszakban, és épp egy reklámszakemberben fogalmazódott meg a gondolat, hogy kell egy nap, amikor átgondolhatjuk, mi is fontos igazán, mert elege lett abból, hogy életét azzal tölti: rábeszél más embereket olyan dolgokra, amikre valójában nincs is szükségük. Az ő kezdeményezése nyomán minden év novemberének utolsó péntekén, ebben az évben 28-án tartják a Nemzetközi Ne Vásárolj Semmit Napot.

Ezen a napon a nyugati országokban sokan otthon hagyják a pénztárcájukat, és Magyarországon is évről évre egyre többen csatlakoznak a mozgalomhoz, amely arra szeretné ráirányítani a figyelmet, hogy jó néha eltávolodni kissé fogyasztói mindennapjainktól, és átgondolni: valóban szükségünk van mindenre, amit megveszünk? Valóban jó, hogy ilyen módon növekszik a gazdaság, miközben olyan értékes nyersanyagokat használunk fel javaink előállításához, amelyek sokkal lassabban termelődnek újra, mint ahogy feléljük őket? Valóban biztosíthatjuk magunknak drága ajándékokkal a szeretetet?

És ha a válasz néha: nem, mit tehetünk akkor? A következő napokban ezekre kínálunk példákat az Ökoszolgálat segítségével.

Forrás: Ökoszolgálat