Lemaradtunk a boldogságversenyben

Szar az élet. Nálunk mindenképpen, mert a frissiben publikált Ipsos felmérés szerint 32 vizsgált ország közül a magyarok a legboldogtalanabbak, legalábbis nálunk minden második ember annak érzi magát. De vajon – a felmérés szerint - miért Kína a világ legboldogabb országa és miért Szaúd-Arábia és Hollandia áll a második helyen?

A győztes nemzet esetében aligha szolgál magyarázattal az évezredes múltra visszatekintő konyhaművészet és a chipvilág meghódítása, de a szaúdiak örömét sem indokolja a sivatagban bőségesen fakadó olaj, valamint a hollandok arcán sem csupán a tulipánföldek láttán terül szét a mosoly. De vajon mi, mitől vagyunk ilyen búval b.szottak? A mélyen tisztelet ellenzék nyilván tudja a helyes választ, alkalomadtán nyilván előáll a tudományos magyarázattal az egyik házi rejtvényfejtőjük.

A képet persze némileg árnyalja a sokféle boldogságmérő módszer és eszköz, és mielőtt a kardjába dőlne a nyájas – és boldogtalan – hazai olvasó, ki kell jelenteni, hogy az ENSZ égisze alatt született Világboldogsági Jelentésben az áll, hogy az Ipsosnál éllovas Kína csak a 72. ebben a rangsorban, Szaúd Arábia a 25., míg Hollandia az 5., mi pedig az 51. helyre küzdöttük le magunkat. ENSZ-éknél Finnországban, és úgy en bloc a skandináv országokban hosszú évek óta majd kicsattannak az egészségtől és a boldogságtól, valamint Svájcban is az alpesi lét nagyszerűségéről jódliznak. Számunkra ez persze sovány vigasz, mint ahogy az is, hogy leköröztük az utolsó helyen álló Afganisztánt, Ruandát vagy éppen Botswanát.

Mindenesetre tanulságos módszert választottak, a várható élettartam, a társadalmi szabadság, az egy főre jutó bruttó hazai össztermék (GDP), a szociális támogatások a nehézségek idején, a korrupció mértéke és a közösségbe vetett bizalom képezte a vizsgálat tárgyát.

S ebből menten kiderül, hogy a gazdagok által a szegény országok népeire alkalmazott „szegények, de mégis nagyon boldogok" sztereotípia fabatkát sem ér.

Mondjuk az azért nagyon érdekelne, hogy egy ónos esővel súlyosbított november 22-én, amikor már ebéd után sötét van, miért örömködnek a svédek és a finnek a fagyos Östersundban vagy Ouluban, és miért zokognak oly boldogtalanul Jamaicában a reggae ritmusától és a gandzsa füstjétől megrészegült helyiek a tengerparti pálmafák alatt?

A következő felmérés minden bizonnyal erre is magyarázattal szolgál, és talán az is kiderül, hogy mi a fészkes fenétől szar az élet mifelénk.