Mindenesetre sokatmondó, hogy a kalandozó szurkolókat megelőzte a hírük, hiszenaz osztrákok jó előre jelezték, hogy hajdani közös ország és K und K ide vagy oda, nem engedik át a szurkolói vonatot. A heves vérmérsékletű, kuruckodó magyarok a végén még felforralnák a máskülönben kedélyesen csordogáló bécsi vért, és Sacher-tortával kennék össze a síneket.
Természetesen senki sem állítja, hogy a Fradi szurkolók földre szállt angyalok, akik teát szürcsölve és szivárványos zászlókat lengetve akarnak bevonulni az aszpirin városába és a BayArénába, de azért mégiscsak túlzás ez a határ menti erőfitogtatás. Aki botrányt okoz, az természetesen megérdemli az ezzel járó vegzatúrát, no de, aki nem? Vagy a bűnhöz és a bűnhődéshez már elég egy zöld-fehér sál, hangos hajrá Fradi, vagy ennél azért több kell a rögtönítélő bíróságnak? Arról nem is beszélve, hogy az efféle adjonisten százszorosan felturbózott fogadjistent hozhat magával. Előbb, utóbb megérjük, hogy a magyar lengőteke válogatottat buzdító Arany Alkony nyugdíjas csoportot is alaposan át kell majd vizsgálni, nehogy káros ideológiával fertőzze meg az európai értékekhez hézagmentesen simuló németeket.
A német keménykedésről szóló hírek nyomán azonban óhatatlanul arra – is – gondol az ember, hogy vajon miért nem a határokon beözönlő, új gazdasági és egyéb lehetőségeket keresők ellenében feszegetik ilyen bőszen az izmaikat a hatóságok.
Az utcákon és üzletekben ártatlan embereket püfölő antifa harci brigádoknak kesztyűs kéz a büntetés, míg a Fradi szurkolóknak a vasököl a jutalom?