Tömegkarambol: Száguldás kilencvennel a semmibe

Herceghalom, 2023. március 11. Kiégett és sérült gépjárművek az M1-es autópályán Herceghalomnál, ahol öt kamion és 37 autó ütközött össze, mindkét irányban lezárták az autópályát 2023. március 11-én. A balesetben érintett öt kamion és 37 személygépkocsi közül 19 jármű kiégett, és összesen 26 ember sérült meg. Közülük hatan életveszélyesen, heten pedig súlyosan sérültek. MTI/Lakatos Péter

Ki a felelős?

Amikor autót választunk, sok szempontot kell mérlegelnünk, a legtöbbünknek talán elsők a praktikus szempontok: Mennyire passzol az életmódunkhoz, ki tudjuk-e használni a tereit, milyen erős a motor, mennyire tervezhetünk vele hosszú távon, mennyibe kerül és mennyire biztonságos. Van, aki megteheti, hogy a külsőségekre fektesse a hangsúlyt: Lehessen vele csajozni, első ránézésre meg lehessen mondani, hogy aki vezeti, milliós fizetést visz haza és persze legyen babakék meg benne fasza hableányos szökőkút. Végülis tökmindegy mik a szempontok, ugyanannyira számítanak, ha elalszik melletted a kamionos az autópályán.

Mostanra talán mindenki hallott már a múlt szombati, M1-es autópályán történt tömegkarambolról: az M1-es autópálya 26-os kilométerszelvényénél, a fővárosból kifelé vezető oldalon harminckét személyautó, öt kisteherautó és öt kamion ütközött, több autó kigyulladt és halálos áldozata is van a tömegbalesetnek. Az egyik autó fedélzeti kamerájának felvétele szintén bejárta a sajtót: Ezen az látható, ahogy az autó 90-el beleszáguld a szürke semmibe, aztán másodpercek alatt egyike lesz az egymáson feltorlódott – többnyire totálkáros – autóknak. A tömegbalesetben többtucatnyian súlyosan is megsérültek, köztük kicsi gyerekek is, egy négygyerekes családapa pedig életét vesztette a helyszínen. Az ORFK büntetőeljárás keretében vizsgálja az ügyet, azt azonban egyértelműen láthatja bárki a felvételekről, hogy a hatalmas porfelhőben gyakorlatilag

semmit nem lehetett látni az útból.

A szombati tömegszerencsétlenség Magyarország egyik legsúlyosabb közúti közlekedési balesete, a gyászoló családnak, a hozzátartozóknak tragédia, a sérülteknek életreszóló trauma. Súlyos kérdéseket vet fel, hogy miért nem korlátozták a közlekedést ezen a szakaszon, ha már korábban is tudva levő volt, hogy az út járhatatlan – ahogy az is, miért nem lehet erről vagy a hasonló esetekről nyíltan és egyenesen beszélni? A kegyeleti jogok és az érzékenység határt szab az olyan józan kérdéseknek, mint például: Miért fordulhat elő az, hogy valaki kilencvennel száguld bele a nagy semmibe? Miért lehetséges, hogy az ilyen szintű látási viszonyok mellett sem éri meg lassítani, lehúzódni, megállni?
Pontosan azért, amiért megéri valakinek kanyarban, záróvonalnál előzni vagy a megállósávból szlalomozva előzni az araszoló kocsisort, hogy az egymást előző kamionokról ne is beszéljek. Az ilyen mutatványok nem, hogy egy zöld lámpányi, de pár perc előnyt sem érnek, viszont könnyen valaki életébe kerülhetnek.

A biztonság csak egy illúzió és, ha Budapest bármely területén kilépünk az utcára, netalántán autóba ülünk, a közlekedők egója percek alatt bárki szájába rágja ezt a kis tanulságot: Türelmetlenség, egymás seggébe nyomulás, sárgán gyorsítás, piroson átszáguldás, útról leszorítás, a biciklisek pedig, a halhatatlanság tudatával szlalomoznak a pattanásig feszülő autósok között. Persze nem mintha „vidéken" annyival jobb lenne a helyzet, leginkább csak máshogy rossz: Az út szélén le sem húzódó, csak megálló autók, mert neki éppen ott és akkor úgy volt kényelmes, a többiek majd valahogy kikerülik, az egyiknek településen belül és kívül is jó lesz az átlag hatvanas sebesség, a másik pedig siet, keresztbe parkol vagy épp rádnyitja az ajtót, mert ő helyi, te meg minek jöttél ide. Nem város-vidék probléma ez, hanem az emberi természetről szól, ilyen a vezetési kultúránk: A KRESZ nem számít, az EGO az úr, az autó pedig már régen nem egy közlekedési eszköz, hanem

az EGO kiterjesztése.

Persze egy baleset, főleg egy ilyen nagy és tragikus tömegbaleset kapcsán nem elegáns az EGO-t emlegetni, még a végén az áldozathibáztatás billogát is levakarhatatlanul ránk nyomja egy jogvédő értelmiségi, a tény azonban tény: Súlyos tízezreket költünk a külsőnkre, a szép ruhákra, a kondibérletre, de még az extrán túlárazott vitaminokból is jut elég magyar család polcára, mert fő az egészség és semmi nem lehet olyan drága, mint az életünk. Amikor azonban autóba ülünk és már nemcsak az ÉN számít, hanem másokra is kellene figyelnünk, akkor annyira már nem drága az az élet, megéri kilencvennel a semmibe száguldva kockáztatni. A legtöbb balesetnek és ennek a mostaninak sem szabadott volna megtörténnie, tragédia, hogy mégis megtörtént, de az is tragédia, ha nem mondhatjuk ki: A sérültek nagy része súlyosan hibázott. Egy balesetnek sincsen semmi értelme, így ennek sem, de a legtöbb, amit tehetünk talán az, ha okulunk belőle, ezt pedig nem lehet megtenni érzékenyítve, a tabukon, mint tojáshéjakon lépkedve. Rá kell nézni az olyan kényelmetlen kérdésekre, mint a jogosítvány felső és alsó korhatár szabályozásának realitása, a kamionosokat vagy éppen a bicikliseket érintő szabályok szigorítása. Rossz példa van előttünk épp elég, aki nem hiszi, kocsikázzon egyet csúcsidőben az M5-ön vagy napközben próbáljon meg eljutni a Széll Kálmán térről a Deákra.

Reméljük megússza komolyabb baleset nélkül.