Az irodalomszeretők által „örök klasszikusként" jellemzett Katona József: Bánk bán című drámája nemcsak stílusában és történetiségében páratlan, hanem olyan pregnáns kérdéseket is tárgyal, amelyek már hosszú ideje foglalkoztatják a magyarságot.
A Bánk bán mívességét mi sem bizonyítja jobban, hogy – kisebb-nagyobb módosításokkal, melyek a modernizációt szolgálják – a XXI. században is aktuális tud maradni. A dráma ezen tulajdonsága azt közvetíti a néző számára, hogy a mű megalkotásakor a maihoz hasonló elmélkedés jellemezte a nemzeti szemléletű filozófusokat.
Vidnyánszky Attila újragondolásában a nemzeti értéken túl a liberális elmélkedőkkel folytatott erkölcsi harc is megjelenik. Helyet ad a baloldali kultúra tiszteletlenségének, elburjánzásának, féktelen ünnepségekkel szemléltetve azt, ezenkívül a szabadelvű morál alapján profanizálja a tipikusan magyar jelképeket – például: Szent Korona, magyar szürke szarvasmarha – is.
Az előadás zsenialitását nemcsak az aktualitása adja, hanem az is, ahogy a régi idők nyelvezetét az újkori kultúra sokszínűségével elegyíti, a mintegy modern fricskaként szemléltetett Jégvarázs dal, a Legyen hó, amely a gyermekeinket szimbolizálhatja.
A fent említett momentumokon túl Vidnyánszky rendezésében kiemelt hangsúlyt kap a színek szimbolikája is, a színpadon megjelenő „stendhali vörös és fekete" a rulett két árnyalatához hasonlatos, mely az élet kiszámíthatatlanságát, a szerencse forgandóságát jelentheti. Az egymástól élesen eltérő tónusok ütköztetésével a rendező
már az első pillanatban felfesti a tragédia eljövetelét
– a vörös mindig baljós előjel, hiszen a vér és az erőszak színe. Azon túl, hogy már az első pillanattól kezdve vérfagyasztó hangulatot fest fel, e szimbolika értelmezhető – Gertrudis tekintetében – a szenvedély és a szerelem jeleként is.
A drámai helyzeteket ugyanis a kevély királyné, Gertrudis mesterkedései indukálják. A nő előszeretettel játszadozik a politikai és a szerelmi élet színterén is: férje távollétében igyekszik magához ragadni a hatalmat, ám a romlott és anarchikus udvari rendelkezések révén visszaél királynéi helyzetével, amelyet egyesek rossz néven vesznek. Készséggel manipulálja mások szerelmi életét; ő az, aki felbuzdítja Ottót Melinda elcsábítására, melynek köszönhetően a protagonista súlyos bizalmi válságba kerül. Gertrudis rovására írható fel az is, hogy ténykedései végül Bánk Bán gyilkossá válásához vezetnek.
Ez Katona József többkonfliktusos drámájának egyik sajátossága, a címszereplő közvetett módon válik a vitahelyzet középpontjává – nem a kezdeményezője a tragédiának, csupán belesodródik, az információk hiánya és a manipulációk következtében válik részesévé. A vörös merániaiakkal szemben Bánk bán és a magyarság feketében tetszeleg, s ezen mű vonatkozásában a kereszténységen, a papi reverendán túl, értelmezésem szerint,
a magyarságot és a hazafiságot szimbolizálhatja.
A fent említett két uralkodó színt töri meg Melinda hófehér ruhája, a karakter ártatlanságát, szűziességét sugallva. A legtermészetesebb árnyalatban azonban II. Endre király mutatkozik. Alakja különös jelentőséggel bír a dráma tekintetében, hiszen a király, mint Isten által felkent személy, bölcs vezetőként jelenik meg; ő az, aki megbocsát a gyarló lelkeknek. Mi sem bizonyítja jobban szentségét, hogy a darab végén a hadjáratáról hazatérve magával hozza a szent föld egy darabját.