Akiknek nehéz az anyák napja

A szerencsések számára az anyák napja egy boldog ünnep, tele nevetéssel, öleléssel, szeretettel. A gyermekek köszöntik az anyukákat, a felnőtt anyák az ő édesanyjukat, figyelmes apróságokkal, illatos virágokkal, megélve az együtt töltött szép pillanatokat – ilyennek képzeljük, ilyen egy ideális, közösségimédia kompatibilis anyák napja, ezt szeretnénk megélni és ez az, amire szívesen ránézünk. Ki akarna hallani arról, hogy sokaknak ez egy nehéz nap, egy nyomasztó, szorongató, fájdalmas időszak? Márpedig azoknak, akik „mérgező szülő” mellett nőttek fel, ez nem a legboldogabb vagy felhőtlenebb napjuk.

Nincs „tökéletes” szülő-gyerek kapcsolat, még a leginkább bensőséges, szeretetteljes szülő-gyerek kapcsolatban is vannak akár komoly konfliktusos időszakok és sokaknak komoly nehézségei is akadhatnak a szüleivel. A szülőség amellett, hogy a legcsodálatosabb, egyben a legnehezebb szerep is egyben: onnantól kezdve, hogy valaki szülővé válik, élete végéig olyan felelősség nyomja a vállát, amit sokan nem bírnak el. Az, hogy a szülő-gyerek kapcsolatban vannak ütközések, súrlódások, az teljesen természetes, ezen konfliktusok kezelése és a békés légkör fenntartása bár nagy munka, mégis lehetséges. 

A konfliktusok nem azt jelentik, hogy mérgező vagy bántalmazó lenne a kapcsolat: a szülő dühét, időnként előforduló, akár igazságtalanul is bántó viselkedését a gyerek képes feldolgozni, ha egyébként a kapcsolat szeretetteljes és a gyerek sok odafordulásban, szeretetben, megértésben részesül.

Amikor azonban az arány fordított és a negatív, destruktív viselkedés dominál a szülő részéről, az valóban sérüléseket tud okozni a gyereknek. Susan Forward (2014) ezeket a szülőket nevezi mérgezőknek, a Mérgező szülők című könyvében pár konkrét szülői típuson keresztül mutatja be az ilyen szülők jellemzőit: fontos tudni, hogy a valóságban ezek az élesen kategorizálható szülői típusok nem léteznek, inkább kevert típusok azok, amikről beszélhetünk. Általánosságban jellemző a mérgező szülőkre, hogy 

az alapvető szülői kötelességeiket nem látják el, úgy mint a gyermek fizikai és érzelmi szükségleteinek kielégítését, a biztonságos légkör teremtését, nem óvják meg a gyermeket a rájuk nézve fizikailag vagy érzelmileg fenyegető veszélyektől, érzelmileg elérhetetlenek, gyerekeik pedig általában a túlzott fegyelem, a bűntudat, szégyen, félelem légkörében nőnek fel, ami mint egy mérgező burok, elkíséri őket egész felnőttkorukban is.

A mérgező szülőkre jellemző, hogy sokszor ítélik el a gyermek viselkedése helyett a gyermek egészét: az ő gyerekük nem rosszul viselkedik, hanem úgy, ahogy van, rossz. A mérgező szülők gyermekei számára ez a bélyeg teljesen belsővé válik, a gyerek elhiszi magáról a minősítést, hogy ő rossz, és akként is kezd viselkedni. Hiszen azok a gyerekek, akiket egész életükben a jó-rossz tengelyén minősítettek, magukat is ez alapján fogják értelmezni, ez a bélyeg énképük részévé válik és nagyban sérül az önértékelésük.

Azok a gyerekek, akik ilyen szülők mellett nőttek fel, elmagányosodnak, sokszor érzik magukat összezavarodottnak, hiszen sok mérgező szülő a külvilág (pl munkahely) előtt jól funkcionál, úgy érezhették, hogy az állandó konfliktusok és bántás miatt ők a hibásak. A szorongás és bizonytalanság légkörében felnőve a mérgező szülők gyerekei olyan felnőttekké válhatnak, akik nem bíznak magukban, saját döntéseikben, gátolt az önbizalmuk és sokszor kevésbé vagy éppen túl korai életkortól kezdve önállóak.

Aki ilyen édesanya mellett nőtt fel, olyan mély anyasebet hordozhat magában, ami egész életében elkísérheti.

 Ebben az esetben ugyanis az ősbizalom az, ami sérül, vele együtt az említett énkép és egy olyan alapminta rögzül az érintett személyben, aki számára a környező világ nem elérhető, fenyegető és nem biztonságos. Ennek az anyasebnek a nyomai a kötődési mintázatokban is megjelennek, amik nemcsak a párkapcsolatban, de a baráti-vagy munkahelyi kapcsolatokban is meghatározóak, a konfliktusos légkör gyakran része az életüknek, azt tudattalanul is kereshetik, kelthetik, - később pedig az új szülő-gyerek kapcsolatban is megmutatkoznak ezek a mintázatok. Azoknak, akik hasonló szülők mellett nőttek fel, az anyák napja kifejezetten nehéz lehet, komoly distresszt élhetnek át és nyomaszthatják őket a saját maguk felé támasztott elvárások, amelyeknek, ha nem tudnak megfelelni, újra és újra átélik a szülő okozta bántást, a „rossz vagyok” énrészük fájdalma pedig újra fellángolhat.