„Azok a régi szép idők…” – Mit is jelent a nosztalgiázás?

Mindenki szokott néha nosztalgiázni, az ehhez kapcsolódó keserédes érzések tehát sokaknak ismerősek lehetnek – az azonban talán meglepő lehet, hogy a nosztalgiázás nemcsak a pillanatnyi érzelmi állapotra, de a gondolkodásra és a döntéseinkre is hatással van.

A nosztalgia kifejezés két görög szóból ered, a nostos, vagyis „visszatérés, hazatérés” és az algeo, vagyis „fájdalmat érez” elemekből. Ez, a sokszor elvágyódó állapot az érzelmek összetett keveréke, amely ötvözi a boldogságot, a reményt, a vágyakozást és a melankóliát. 

A nosztalgiázás folyamata lehetővé teszi a dédelgetett emlékek újragondolását és a hozzájuk kapcsolódó érzelmek újraélését. 

Sok esetben kiváltó ingere lehet egy ismerős illat, hang, zene vagy egy hely, amihez az emlékeink és az érzéseink kapcsolódnak. Míg korábban a nosztalgia érzelmi állapotát szinte egy az egyben a honvágyhoz kötötték, ma már tudjuk, hogy ez nem csak erről szól, hanem a múlt utáni vágyakozást is jelenti ez az állapot.

Bár a nosztalgiázás sokszor fájdalmas élmény lehet, ma már tudjuk azt is, hogy pozitív hatásai is vannak: 

egyes kutatások azt az eredményt hozták, hogy a nosztalgiázás jó hatással van az önbizalomszintre, megküzdési stratégiaként is működhet és a valahová tartozás-kötődés érzését is segít felébreszteni, erősíteni, ezzel erősítve akár a társadalmi összetartozás érzését. 

Általánosságban pedig hozzájárul a pszichés jóllétünkhöz úgy, hogy segít koherens módon értelmezni a világot, a benne zajló történéseket, az egyén saját élettörténetét, a „jó” és „rossz” életesemények narratívába ágyazását, segíthet a hála-gyakorlatok megélésében és a jövőre nézve egy reménnyel teli várakozás kialakítását. Ismerve a nosztalgia kulturális és társadalmi vonatkozásait, ma már azt is tudjuk, hogy a nosztalgia gyakran összefonódik a kollektív emlékezetünkkel és kulturális identitásunkkal. Ez alakíthatja a társas identitáson belül a saját történelmünk értelmezését, befolyásolja a hagyományok iránti preferenciánkat, de még a politikai és fogyasztói döntéseinket is. 

Attól függően, hogy az egyén múlthoz való hozzáállása milyen módon jelenik meg a nosztalgia megélése során, elkülöníthetünk resztoratív, valamint reflektív nosztalgiát (Boym, 2001). A resztoratív nosztalgiában erőteljesebben megjelenik a veszteség, a fel nem dolgozott, megrekedt gyász állapota, ez ugyanis inkább az „elvesztett otthon” újjáépítésének vágyára mutató állapot. A reflektív nosztalgia szintén magában hordozza a gyász összetett érzelmi állapotát, azonban ennek során a lezárt érzelmi folyamatok, az elfogadás és a megbékélés érzelmi állapotai a hangsúlyosak. 

A gyermekkori emlékek felidézése megadja azt a varázslatos lehetőséget, hogy egy picit visszarepülhessünk az időben, hiszen ezek az emlékek emlékek különleges helyet foglalnak el életünkben. 

A gyermekkori emlékek komoly identitásformáló hatással bírnak, még a jelenben történő tapasztalásainkat is befolyásolhatják. 

A gyermekkor része a varázslat, a csoda világa, ahogy pedig idősödünk, ezek az emlékek kötnek minket egyedül ehhez az ártatlan állapothoz – a nosztalgiázás ezért melegséggel, de az említett keserédes vágyódással töltheti el a szívünket. A nosztalgia egy híd a múlt és a jelen között, ami lehetővé teszi azt, hogy kapcsolatba lépjünk ezzel az elmúlt világgal és újraélhessünk az elfeledettnek tűnt, de mégis dédelgetett pillanatokat. 

A nosztalgia lezáratlan gyászfolyamatokat is jelezhet, amelyek jelenléte azonban komoly negatív hatással bír a pszichés állapotra, éppen ezért ebben a helyzetben érdemes segítséget kérni és hosszú távon ezekkel a lezáratlan folyamatokkal dolgozni.