Suttogások és sikolyok: meztelen női mellek, vaginába felszúrt hajtű és egy méhrákos nő szenvedései

.Az Örkény Stúdiójában látható darab szerint a férjünktől kapott hajtű hasznos szolgálatot tehet esténként azoknak a nőknek, akik nem akarnak lefeküdni a férjükkel. Miután kínoktól szenvedve felnyomja az asszony a vaginájába az éles eszközt, a férj – jó esetben – elhűl a vér láttán és elmegy a kedve az esti szextől. Az Örkény István Színház és a Dollár Papa Gyermekei koprodukcióján jártunk. Suttogások és sikolyok kritika. Figyelem: Bergmanból csak a szöveg maradt. A zsenialitásából semmi. Helyette: gusztustalanság és dilettantizmus.

„Három nő várja, hogy a negyedik meghaljon.”

Az Örkény Színház stúdiójába lépve a nézőtér szokatlan elrendezése fogadja a publikumot. A terem két oldalára elosztott ülőhelyek elfoglalása után a szegényes díszletre téved a néző tekintete. A szűkös helyen egy nagy, fehérben úszó ágy, szélére terítve egy vörös pokróccal, az egyetlen berendezés a térben. Az ágy mögött plafonig érő tükör biztosítja a színpadi eseményekre a jó rálátást és a többsíkú perspektívát.

Kiss-Végh Emőke lép ki először a színfalak mögül és hosszú monológgal vezeti föl a darabot. Elhelyezi térben és időben a történetet, elmondja, hogy méhrákja van, és azt is, hogy meg fog halni. Hófehér ruhája a padlót súrolja, miközben az ágyhoz sétál és belefekszik – szerepbéli szenvedései ettől a perctől kezdődnek.

A Suttogások és Sikolyok (írta a nagy svéd rendező, Ingmar Bergman) című színmű során egy súlyosan beteg nő utolsó óráit láthatja a néző. A haldokló kiszolgáltatottsága és szenvedései láttán a publikum nem a felhőtlen szórakozás élményét tapasztalhatja meg, hanem erősen traumatizálódik. Már önmagában sokkoló impulzus egy ember haláltusája, ám ezt a rendező – Ördög Tamás – még ki is élezi. A Suttogások és sikolyok brutálisan naturalista, s ez inkább hátrányára, mintsem előnyére válik a darabnak – telerakták a közönség számára érzékeny „triggerekkel”. Megjelenik a harapás, a rágás, a nyelés hangja és az etetés. Kiss-Végh Emőke szó szerint végig ordítja az előadást. A színésznő fuldoklik, hörög, öklendezik és hány, aztán a darab egy pontján – halála után – meztelenre vetkőztetik. A néző még annak is tanúja lesz, ahogyan a lába közéből eltávolítják a véres vattát. Arról nem is beszélve, hogy a fiatal nőt ápoló teltebb asszony, 

úgy nyugtatgatja a haldoklót, hogy lecsupaszított mellére helyezi annak fejét, piéta pózban. 

A Suttogások és sikolyok szerfelett nyomasztó és irtózatosan szélsőséges, már-már beteges előadás. (Természetesen nem a meztelenség miatt: Bergman csodálatos filmjében a dajkát játszó Kari Sylwan és a haldokló nővért játszó Harriet Andersson hasonló, Piéta-jelenete katartikus, csodálatos. Ott művészet, itt meg Örkény Színház.)

Sajátosan felkavaró volt az a jelenet is, amikor a legidősebb nővért, a Karint játszó színésznő – Csákányi Eszter – úgy bújt ki a hitvesi éjszaka alól, hogy a férjétől (Csuja Imre) ajándékba kapott hajtűt a vaginájába nyomta. A vér láttán természetesen a ház urának rögtön elment a kedve a szextől.  (Érdemes felidézni, hogy Ingrid Thulin hogyan oldotta meg ugyanezt a jelenetet Bergman remekművében...)

Itt a néző is legszívesebben menekült volna.

A kézbe temetett nézői arcok tükrözték az előadás színvonalát, amelyet könnyen láthatott bárki, hiszen szemközt ültünk a nézőtársainkkal. Láttam a tekintetükön a kétségbeesést, az értetlenséget és az undort. A sokkoló részletek ellenére Ördög Tamás rendezése darabos, vontatott volt, a színészi játékra pedig a robotikus lehet a legjobb kifejezés.

Borzasztó volt!

Nem csodálkoznék rajta, ha a belpesti értelmiségieknek egy időre elmenne a kedve az Örkénytől… Főleg, hogy nem esett szó "oktatásegészségügyről" sem.