Nyári szünet kisgyerekkel – így lehet könnyebb!

Gyerekként a nyári szünet a felszabadulásról, az önfeledtségről és a minél több szabad játékról kellene szóljon, ezt a célt azonban nehezítheti, ha a szülők frusztráltak, fáradtak, az idejük és a mentális kapacitásuk nagy részét pedig az köti le, hogyan is oldják meg a gyerekfelügyeletet. Ez a nyomasztó helyzet aztán rátelepedhet arra a pár hétre is, amit a pihenésre terveztek – ez pedig csak újabb frusztrációt szül, ami aztán könnyen konfliktusokkal, szorongással és bűntudattal vegyes spirálba vezethet. Íme pár tipp és szempont, amiket végiggondolva könnyebb lehet átvészelni egy-két nehezebb pillanatot.

Játék, játék, játék!

A gyerekekhez való kapcsolódás a játék útján keresztül tud a leggyorsabban megtörténni. Persze itt nem színes-hangos játékszerekre kell elsősorban gondolni, hanem a játszás, a játékosság önfeledt pillanataira. 

Egy kezdődő durcáskodást, egy enyhébb ellenállást vagy kisebb dacot egy-egy játékos pillantás is fel tud oldani, a gyerek ugyanis „úgy van huzalozva”, hogy azonnal kapcsolódjon a játékra – ezen keresztül pedig a felnőttre.

Természetesen ahhoz, hogy a felnőtt tudjon játszani, szintén szükséges egy oldottabb hangulat, a feszültség, a lefojtott düh ezt éppen akadályozni fogja. 

Fotó: Image Source via AFP / ImageSource/A joyful moment as a mother lifts her laughing child against a backdrop of blue skies and green fields. (Photo by Amr Bo Shanab / Image Source / Image Source via AFP)

Új perspektívák

Ha valaki hallotta már feszült állapotában azt a mondatot, hogy „Nyugodj már meg!”, az pontosan tudja, hogy ez még a feszültség oldásán egyszer sem segített, sőt, inkább rátett pár lapáttal. Hasonlóan éreznek a gyerekek is, amikor a „Nyugodj meg, most már elég legyen, fejezd már be” – típusú mondatokat hallják. Egy fáradt gyerek pedig a legtöbb esetben még hangosabb, még kevésbé követi a szabályokat és méginkább azon dolgozik, hogy reakciót váltson ki a szülőből – ami a kapcsolódás akadályoztatottsága esetén sokszor konfliktushoz vezet. A szülőnek abban is segítenie kell a gyereknek, hogy a felgyülemlett feszültségét oldani tudja – felnőttként ilyenkor lehet, hogy műküdnek a különböző meditációs módszerek és légzéstechnikák, a gyerekek esetében ezek azonban csak akkor hatásosak, ha nagymozgásos játékkal vannak párosítva – és persze játékkal. Ilyenkor szabad oroszlánná változni, nagyokat üvölteni, sárkányként tüzet okádni és óriásként nagyra nyújtózva nagyokat trappolni, vagy a helyszíntől függően köveket egy tóba dobálva eldobni az összes mérgességet, szomorúságot és fáradtságot. 

Az oldottabb hangulatban pedig jöhet a csiki, ölelés, puszik – vagyis a szeretetteljes érintések, vele együtt az oxitocinfröccs és a megnyugvás. 

 

Fotó: Science Photo Library via AFP / Science Photo Library via AFP/AMR BO SHANAB/SCIENCE PHOTO LIBRARY

Ne azt halld meg, amit mond, hanem amit érez 

Beszélni még nem tudó gyerekek esetében jól alkalmazható módszer a sírásmeghallgatás – a gyerek ugyanis, amíg szavakat formálni nem tud, a síráson keresztül mondja el vagy éppen ordítja világgá, hogy mi a gondja. Nagyobb gyerekek esetében a sírás már kiegészülhet az „Utállak, Menj innen vagy Megütlek” szidalmakkal és társaival – amiket elég nehéz nem szó szerint érteni. Mégis érdemes kísérletet tenni erre, az ilyenkor elhangzó szavak és bántások mögött ugyanis valami egészen más bújik meg. A gyerek még mindig egy valamire vágyik leginkább – a kapcsolódásra – az érzelmei azonban sokkal nagyobbak őnála, elárasztják és nem bírja el őket. 

A szülő át kell, hogy fordítsa magában ezeket a mondatokat, az „utállak” mögött hallja meg, hogy nem neki szól az utálat, hanem ennek az állapotnak, az elküldés a feszítő, sokszor szégyennel vegyes állapot megszüntetéséről szól, a rugdosódás, verekedés pedig annak, hogy a gyerek még nem képes érzelmei hevében a viselkedésgátlásra, ebben segítségre van szüksége.

A sírásmeghallgatás módszer ilyen módon való alkalmazása segíteni tud abban, hogy a szülő reakcióka kapcsolódó legyen és szeretetteljes. Nehezebb helyzetben vannak azonban azok a szülők, akik maguk sem kapták meg ezeket a lehetőségeket, ezt a fajta megtartást gyermekkorukban és jelenleg is elakadásokkal küzdenek érzelemszabályozási képességeik terén. 

Fotó: Image Source via AFP / ImageSource/A cozy moment as a mother reads to her child on a tablet. (Photo by Amr Bo Shanab / Image Source / Image Source via AFP)

Kütyük, képernyő nélkül

Az utóbbi években egyre több szó esik a képernyőhasználat gyermekekre gyakorolt negatív hatásairól. Mégis, vannak azok a helyzetek, amikor egyszerűen muszáj valamivel lefoglalni a gyereket, a szülő pedig éppen nincs abban a helyzetben, hogy kapcsolódó módon, gyermekre hangolva áthidaljon egy-egy rizikós helyzetet – ilyenkor pedig jól jönnek azok a bizonyos kütyük. A nyári szünet sok olyan helyzetet tartogathat, amikor a gyermek mellett kényszerül a szülő valamilyen munkavégzésre vagy például vezetnie kell, esetleg ételt főznie vagy más tevékenysége akad. Ezek a szituációk a gyermek számára nehezen viselhető konténeridők – olya állapotok, amikor várakoznia kell, ami játék nélkül telik és amikor a „Mindjárt, várj már egy kicsit”, esetleg „Ne legyél türelmetlen” intelmek sokaságában kellene kivárnia azt a bizonyos „öt percet” – úgy, hogy még nincs is kialakult fogalma az időről.

Az ilyenkor előkapható varázstáblák, nyomogatós pop-it játékok, egy gyorsan felfújt lufi vagy egy rögtönzött kincskeresés apró figurákkal, esetleg egy matricásfüzet különböző felületű matricákkal csodákra képes.

Bár tény, hogy az unatkozás fejleszti a kreativitást és az is fontos, hogy a gyermek megtapasztalja ezt az állapotot is, érdemes előre gondolkodva beszerezni néhány „kütyüt”, hiszen az a bizonyos „öt perc” valóban rengeteget jelenthet.