„Mert megérdemlem?” – Öngondoskodás a férfiak életében

Gyakori jelenség társas kapcsolatok megromlása esetén, hogy kiderül, a felek valamilyen okból kifolyólag tudatosan vagy akár tudattalan automatizmusok hatására háttérbe helyezik saját szükségleteiket és valójában idejét sem tudják annak, mikor tettek valamit csak a saját kedvükért.

Ez aztán sokszor belső feszültségekhez és konfliktusokhoz vezet, pedig a helyzet bizonyos mértékig akár megelőzhető is lehetett volna, például a tudatos öngondoskodásra szánt figyelemmel. 

Az öngondoskodás minden olyan típusú tevékenységet jelent, amit azért teszünk, mert egész egyszerűen örömöt okoz és valamilyen formában a jóllétünket szolgálja. Ilyen lehet a testmozgás, a kreatív tevékenységek, a testi-mentális egészségre való fókuszálás, de a pénzügyi helyzetek rendezése is. 

Az öngondoskodáshoz szükséges egy bizonyos szintű önismeret is, hogy az egyén tisztában legyen azzal, mire is vágyik pontosan, mik is az ő legbelsőbb és valódi szükségletei, hogy aztán azok kielégítése valós tudjon lenni. Az öngondoskodás nagyon fontos szerepet foglal el az egyének életében, mégis sokan hajlamosak mindezt háttérbe szorítani, esetleg abból az okból is, mert az önzőséghez társítják az öngondoskodás bizonyos formáit – az öngondoskodás háttérbe szorulása pedig kifejezetten gyakori a férfiak esetében.

Bár a korszellem nagy már egészen sok lépést tett abba az irányba, hogy elfogadja, a férfiaknak is vannak érzéseik és egészen rendben van, hogy ezeket még néha ki is mutatják, ezzel még mindig él az az általános attitűd, hogy a férfi akkor erős, ha összeszorítja a fogát és mindent kibír. 

A statisztika azt mutatja, hogy egészen nagy mértékben alkalmazzák a férfiak a fogösszeszorítós módszert a stresszel való megküzdés terén, olyannyira, hogy például a 2020-as covid-krízis évében 1300 férfi követett el befejezett öngyilkosságot, ami háromszor annyi, mint ahány nő vetett véget az életének ugyanebben az időben.

A férfiak esetében a szorongás, a krónikus stressz szindróma és a depresszió is gyakori állapotok, a leggyakoribb stresszfaktoroknak pedig a munkahelyi nyomás, az anyagiak miatti szorongás és a saját egészséggel kapcsolatos szorongás számítanak esetükben. Látható, – és mérhető – hogy a „fogösszeszorítós” módszer, még ha férfiasnak is van minősítve, nem működik, a férfiak társadalmi megítélésén pedig van még mit dolgozni, a sztereotip minták, amik főleg az érzelmek elnyomásával járnak láthatóan rombolóak és csak ahhoz járulnak hozzá, hogy az érintett férfiak egyáltalán ne vagy csak későn merjenek segítséget kérni. 

Az elavult normák jelenléte mellett az is nehezíti a segítségkérést, hogy a szorongásos és depressziós tünetek a férfiak esetében gyakran olyan tünetekkel jelentkeznek, amelyek szintén elfogadottak és a macsó kultúra részei: ilyen a túlzott alkoholfogyasztás, a kockázatkereső magatartás, túledzés vagy az impulzuskontroll jelei. 

Az öngondoskodásnak éppen ezért kiemelt szerepe lenne a férfiak életében – fontos lenne olyan örömforrásokat beengedni az életükbe, amelyben nincs nyomás, stressz, amik látszólag értelmetlenek és „csak viszik az időt”, nem létfontosságúak, viszont megadják az öröm, az önfeledtség, a nyugalom és a lazítás élményét, elvárások nélkül. Ha már elvárások: fontos figyelembe venni, hogy az öngondoskodás élménye bár egyszeri esetben is a feltöltődés élményével járhat, a folyamatosság elengedhetetlen ebben az esetben is. 

Amennyiben valaki úgy érzi mélypontra jutott, egyedül nem tud változtatni a helyzetén vagy tartósan boldogtalannak, reménytelennek érzi magát, kérje szakember segítségét.