Az okok, amiért ezt a kisebb termetű állat az egyik leggyakrabban választott alanya a tudományos kutatásoknak, szerteágazóak:
A rhesus majmok genetikailag és biológiailag is közeli „rokonai” az embereknek. Ez azt is jelenti, hogy az ő viselkedésük, idegrendszerük és érzelmi reakcióik jobban modellezhetik az emberi viselkedést, mint más állatoké. Kim Wallen és Gerianne Alexander a gender-alapú játékpreferencia vizsgálataikhoz is rhesus majmokat használtak, amely vizsgálat során megállapították, hogy
a nőstény rhesus majmok jobban kedvelték a „lányos” játékokat, mint például a babákat, míg a hím rhesus majmok inkább a „fiús” játékokat, mint például az autókat választották.
A kutatás arra mutatott rá, hogy bizonyos játékpreferenciák nem csak kulturális hatásoknak köszönhetőek, hanem biológiai alapjaik is lehetnek. Eredményeik szerint a nemi különbségek a játékok kiválasztásában már az emberszabású majmoknál is megfigyelhetők, ami azt sejteti, hogy ezek a preferenciák evolúciós eredetűek lehetnek.
A rhesus majmok együttélésére szoros szociális struktúrák jellemzőek, ezzel együtt a társas viselkedésükről is elmondható, hogy ez hasonlít az emberekére. Éppen ezért választotta őket Harry Harlow, híres anyai kötődést vizsgáló kísérleteinek alanyává (drótanya-szőranya), amelynek eredményeivel cáfolta azt a huszadik században uralkodó gondolatot, mely szerint a gyermek anyai kötődésének alapja csupán annyi, hogy az anya táplálja őket. Ez a vizsgálat bizonyította azt, hogy a kötödés alakulásához és a társadalmi alkalmazkodáshoz a gyermekkorban kapott szeretetteljes érintéseknek és fizikai közelségnek milyen nagy szerepe van, az enélkül felnövő gyermekek pedig ezeken a területeken sérülnek.
A rhesus majmok könnyen kézhez szoktathatóak és hamar megszokják az emberi jelenlétet. Fogságban akár negyven évig is élhet és fejlett kognitív képességekkel rendelkezik. Ezek a tényezők mind a laboratóriumi vizsgálatokban történő alkalmazásuk mellett szólnak