Férfinap: Miért fontos, hogy a fiúk érzelmileg elérhető férfiakká váljanak?

November, a férfiegészség hónapja, a Movember, vagyis az ebben a hónapban szakállt növesztés mozgalma is erre, a férfiakat érintő fizikai és mentális kihívásokra, a férfiak egészségi állapotának megóvására hivatott felhívni a figyelmet. Novemberre, egészen pontosan november 19-re esik a nemzetközi férfinap is, amelynek mindemellett az is a célja, hogy felhívja a figyelmet a nemek közötti egyenlőségre és hangsúlyozza a férfiakat érintő egészségügyi, társadalmi és családi ügyeket.

Ellentmondásokkal teli világban élünk: egyszerre van jelen a valószínűleg világunkból soha ki nem kopó macsó kultúra és az egyre elpuhuló férfi attitűd, aminek végülis közös eredménye, hogy egyszerre rak nagyobb nyomást és terhet a nőkre – vagy azzal, hogy nőként többet kell bizonyítani és teljesíteni ugyanazért az eredményért, vagy azzal, hogy a férfiak szerepét átvállalva teljesítünk keményen és erősen, miközben mindezért begyűjtjük a maszkulin stigmát. Ettől a nyomasztó helyzettől ugyanúgy szenvednek a férfiak is, az elvárások, amelyek ebből az ellentmondásokkal teli világból érkeznek irányukba, fojtogatóak és olyan könyörtelen mércéket támasztanak feléjük, amelyeket képtelenség megugrani. A korszellem már egészen sok lépést tett abba az irányba, hogy miközben a soha nem elég jó szerepekkel és egyre bővülő elvárásokkal nyomasztja a férfiakat, hogy miközben mindez alatt roskadoznak, legalább az érzelmeik kimutatása legyen elfogadott és kevésbé várja tőlük azok elnyomását, esetleg valamilyen macsó módon maladaptív megküzdési stratégiával való elmaszkolását.

A statisztika ezzel szemben azt mutatja, hogy 

az engedékeny korszellem ellenére a férfiak mégis egészen nagy mértékben alkalmazzák a fogösszeszorítós módszereket a stresszel való megküzdés terén. 

Olyannyira, hogy a 2020-as covid-krízis évében 1300 férfi követett el befejezett öngyilkosságot, ami háromszor annyi, mint ahány nő vetett véget az életének ugyanebben az időben. A férfiak esetében a szorongás, a krónikus stressz szindróma és a depresszió is gyakori állapotok, a leggyakoribb stresszfaktoroknak pedig a munkahelyi nyomás, az anyagiak miatti szorongás és a saját egészséggel kapcsolatos szorongás számítanak esetükben. Látható, – és mérhető – hogy „a férfiak nem sírnak” analógiára felfűzött elkerülő megküzdések hosszú távon nem működnek, a férfiak társadalmi megítélésén pedig van még mit dolgozni, a sztereotip minták, amik főleg az érzelmek elnyomásával járnak láthatóan rombolóak és csak ahhoz járulnak hozzá, hogy az érintett férfiak egyáltalán ne, vagy csak későn merjenek segítséget kérni. Az elavult normák jelenléte mellett az is nehezíti a segítségkérést, hogy a szorongásos és depressziós tünetek a férfiak esetében gyakran olyan tünetekkel jelentkeznek, amelyek szintén elfogadottak és a macsó kultúra részei: ilyen a túlzott alkoholfogyasztás, a kockázatkereső magatartás, túledzés vagy az impulzuskontroll jelei. 

A társadalmi elvárások és velük a férfiakról alkotott kép alakulása azért is fontos, mert mindez befolyásolja a fiúkhoz való hozzáállást, a nevelési elveket és szülői attitűdöt is, márpedig az, hogy egy férfi milyen megküzdési stratégiákat, érzelemregulációs technikákat tanul és alapvetően hogyan is viszonyul az érzelmekhez, azok megéléséhez és kimutatásához, a gyermekkorban és a családban kezdődik. 

Ebben pedig létfontosságú lenne a mintamutatás is, ezen a ponton tehát nyilvánvaló, hogy a „férfiügyek” és azok megoldásai milyen pontok mentén cirkulálnak. Márpedig az érzelmileg elérhető fiúk és aztán férfiak nevelése nem kérdés, milyen fontos ügy: Azok az apák, akik nem képesek biztosítani az apai szeretetet, érzelmileg elérhetetlenek, esetleg tekintélyelvűek és nem képesek egy meleg, biztonságos érzelmi közeget biztosítani gyermekeik számára, könnyen szorongató, bizonytalan légkört teremtenek, amelyben felnőve gyerekeik olyan felnőttekké válhatnak, akik nem bíznak magukban, saját döntéseikben, gátolt az önbizalmuk és sokszor kevésbé vagy éppen túl korai életkortól kezdve önállóak. Az apa okozta lelki sebek elakadásokat okozhatnak az egészséges önértékelés kialakulása, a saját identitás formálódása, az önállóság és a dominancia-agresszió-autoritás alakulása terén. Az ilyen apaseb aztán a fiúgyermekek esetében a követendő minta hiányát, az integrálhatatlan apaképet is jelentheti, ez a hiány pedig a bennük természetesen jelenlévő agressziót nem tujda „megszelidíteni”, az érzelmi szabályozás terén nem kapnak támogatást, ez pedig sokszor felnőttkorban is jelenlévő agresszív viselkedéshez vagy a már említett maladaptív megküzdési stratégiákhoz vezethet. 

A kört megtörni, a férfiak egyéni egészsége és a társadalmi mentális egészség miatt is elengedhetetlen lenne. Ezt egyéni szinten a generációkon átívelő lelki örökségek tudatosításával, elakadások felkutatásával és a lelki egészséggel való tudatos munkával lehet elkezdeni. Ezt pedig természetesen senkinek nem kell egyedül csinálnia – még akkor sem, ha férfiként eddigi életében azt hallotta, segítséget kérni gyengeség.