Meszes János, fiatal szakácsként 3,5 hónapot dolgozott Gatwick-ben, London közelében. A külföldi munkája során nem csak az önismerete, hanem a bankszámlája is nőtt. János az alig több, mint negyedéves külföldi munkavállalásból közel 1 millió forintos megtakarítással a zsebében tért haza.
Az angliai munkakultúra sok területen okozott számára meglepetést. János úgy látja: az angolok bizonyos területeken megrögzöttek és makacsul ragaszkodnak a már bevált munkakörülményekhez. "Az étteremben például egy széket sem lehet odébb tenni. Még akkor sem, ha célszerű lenne. Ha egyszer ott volt, ott is kell maradnia. Az újításokat nem nagyon szeretik."
Bízik az angol főnök az új munkaerőben
János úgy látta, az angliai munkáltatók nagy bizalmat szavaznak a munkavállalóknak. Sokukban fel sem merül, hogy a jelentkező valótlant állítana. János arról is beszámolt: külföldi főnöke a bizalom jegyében lényegében olvasatlanul tette zsebre előző főnökeitől kapott referencialeveleit. A szakács az angol gasztronómiával nincs kibékülve."Rengeteg halat, főleg lazacot esznek, de elvétve előfordul a bárány-és a sertéshús is. A fűszerezés nincs divatban, ezeket csak mutatóban találni az angol konyhán. Ettől lesznek a kinti ételek íztelenek. Az édességek terén sem túl nagy a választék: jóformán csak a marcipántortát és a pudingot ismerik. Meszes János az angliai munkavállalás nagy előnyének tartja: ebben a helyzetben jobban megismeri magát az ember. Tervei szerint nemsokára újra nekivág a külföldi kalandnak.
Takács Gabriella