Világversenyen harcoltak a magyar szakmunkások

A múlt héten ért véget Kanadában a "Worldskills" nevet viselő szakmunkás világverseny. A magyar fiatalok a világ különböző részeiről érkező szaktársakkal mérhették össze erejüket az asztalostól a fodrászig közel ötven, "kétkezi" szakmában. A verseny óhatatlanul felszínre hozta a munkaerőpiac egyik legégetőbb problémáját: miért tűntek el a szakmunkások és mi lesz az utánpótlással?

Berkes Gábor asztalost már a Calgary-ban rendezett verseny után, fáradalmainak kipihenése közepette értük utol. A győri mesterembernek a versenyen egy íves ajtót és egy két fokból álló lépcsőt kellett elkészítenie két-két nap alatt. Gábor az elismerésre méltó nyolcadik helyen végzett. Összességében elégedett teljesítményével, mindvégig úgy tapasztalta, hogy a konkurens országokat képviselők profibb eszközkészlettel érkeztek és jobban fel tudtak készülni a megmérettetésre. "Azért egyáltalán nem rossz a 8. hely, ha azt vesszük, hogy nemzetközi nagyágyúk - francia, német, brit és koreai - versenyzők voltak a mezőnyben" - mondja.

Az ilyen versenyek a szakmai újdonságok és technológiák bemutatásán túl a kékgalléros foglalkozások népszerűsítésére is hivatottak. Hiszen a szakmunkáshiányt a legtöbb országban - így Magyarországon - égető problémaként érzékelik a cégek.

30 ezer szakmunkás hiányzik az építőiparból

"2005-ben úgy láttuk, hogy tíz éven belül 100 ezer szakmunkás is hiányozhat az építőiparból. A válság kirobbanása után nyilvánvalóvá vált, hogy kevesebb munkaerőre lesz szükség. De még a kevesebb beruházás ellenére is legalább 30-40 ezerrel több szakmunkásra lenne szükség a jelenleginél "- magyarázza Schréder Mihály, az Építési Fórum elnöke, az építési vállalkozókat tömörítő ÉVOSZ elnökségi tagja.
A rendszerváltás óta a harmadára csökkent a végzős szakmunkások száma: évente alig 4 ezren végeznek, szemben a húsz évvel ezelőtti 13 ezerrel. Eközben az egyetemen, főiskolán tanulók száma a többszörösére duzzadt.

"Indokolatlanul magas a felsőoktatásban tanulók száma. Míg a kilencvenes évek elején 114 ezren tanultak, most 380 ezren"- tette hozzá. Ezt a jelenséget a népességfogyással is összefüggésbe lehet hozni. A kilencvenes években és előtte a viszonylag magas gyermekszám miatt a későbbi, felsőoktatási tanulmányok előszobájának számító gimnáziumokba nem volt mindenkinek módja bekerülni. Ma a gyerekszám csökkenése miatt gyakorlatilag bárki lehet gimnazista. Ezért a szakképző intézetekbe gyakran csupán "maradékelv alapján", kényszerből, szakmai elhivatottság vagy legalábbis érdeklődés hiányában kerülnek be azok a fiatalok, akik nem tudtak vagy akartak gimnáziumba menni.

A hivatalos fizetések alacsonyak

A helyzetet bonyolítja a jócskán kitolódott képzési idő - ami még annak a fiatalnak is kedvét szegheti, aki egyébként mutat valamiféle érdeklődést a gyakorlatiasabb foglalkozások iránt. "A szakmunkásnak készülőknek a 9-10. osztályban először felkészítésen kell keresztül esniük. Itt többnyire csak az általános iskolában kimaradt ismeretek hiánypótlása zajlik. Ebben az időszakban a fiatalok csak ritkán vagy egyáltalán nem veszik kezük ügyébe a választott munka végzéséhez szükséges szerszámokat. A szakma elsajátítása és a szakmunkás bizonyítvány megszerzése újabb 3 év, ám ebben az érettségi még nincs benne. Ha 19 évesen úgy dönt, hogy leérettségizik, ez újabb 2 évet vesz igénybe" - mondja Schréder Mihály, akinek szervezete a helyzet megoldásán dolgozik. Közoktatási vonalon azt indítványozza, hogy legyen lehetőség a szakképzések megkezdésére akár 14 éves korban is.

A szakmunkássághoz vezető göröngyös út megtételéhez a szektorban államilag hivatalosan meghatározott, alacsony bruttó bérek sem hozzák meg túlságosan a pályaválasztók vagy a pályamódosítás előtt állók kedvét. "A szakmunkásbérek szinte mindegyike bruttó 100 ezer forint alatti havi bér. Ennek feltornászására és megfelelő szintű bérekre viszont csak a fekete- és szürkegazdaságban lenne mód - ami természetesen további problémákat vet fel...

A szülők többre vágynak

A szakképzések iránti érdektelenségről a szociológusoknak is van mit mondaniuk. Bauer Béla szociológus például a pályaválasztás előtt álló fiatalok szüleinek hozzáállásával magyarázza a jelenséget. A XX. században a társadalmi felemelkedés az iskolarendszeren belüli előrehaladásról is szólt. Diplomával jól fizető álláshoz juthattak a fiatalok. Mivel minden szülő arra vágyik, hogy gyermeke többre vigye nála, mindenképpen diplomást szeretne nevelni belőle. A szociológus hozzátette, a rendszerváltás környékén megszűnő nagyvállalatok sem használnak a szakmunkásképzésnek. A fiatalok ugyanis a régi gyárakban tapasztalt szakemberek mellett leshették el a szakmák fortélyait, gyarapíthatták az ismereteiket, belerázódhattak a mindennapokba. Ma erre már nincsen mód.

Takács Gabriella