A humánus felmondás javítja a cég hírét

Az elbocsátás közlése mindig drámai pillanat egy cég életében. Még akkor is, ha várható, hidegzuhanyként éri a dolgozókat. A gazdasági válságba csöppenve egyre több vállalatnál történnek ilyen beszélgetések. A meggondolatlan és rosszul közölt elbocsátás károkat okozhat a dolgozó önértékelésében. Az inkorrekt módon kirúgottak a cég rossz hírét viszik. Hogyan lehet kíméletesen elbocsátani? Dolgozóként mit hozhatunk ki egy utolsó beszélgetésből?

Rémtörténetek keringenek a személyügyi szakmában a dolgozók útját túlságosan durva hangnemben kiadó, a nem megfelelő módon viselkedő főnökökről. Volt már példa a kirúgás előtt álló féllel üvöltöző vagy az elbocsátás közlésekor nyeglén szendvicset majszolgató főnökre is. Volt olyan vezető is, aki mindössze telefonon, vagy az elbocsátottaknak címzett kör e-mailben tudatta az érintettekkel, a továbbiakban nem tart igényt munkájukra.

Fenyegetőztek és rongáltak a sértett elbocsátottak

Ám a kirúgottakat sem kell félteni. Akadt már köztük a főnök autógumiját kiszúró, vagy a felettest és családtagjait nyíltan megfenyegető kárvallott is. Ráadásul a gazdasági válság minderre rá is tehet néhány lapáttal. Dühös, ingerült állapotban az is előfordult, hogy egyesek tettlegességgel reagálnak az elbocsátás okozta stresszhelyzetre. Főként ha fizetésüktől függ családjuk megélhetése és anyagi tartalékaik sincsenek. Egy vidéki létszámleépítés során például törtek-zúztak az üzemben az alkalmazottak. Az elbocsátottak a gyártósoron lévő gépkocsik megrongálása mellett még főnöküket is leköpdösték.

Négyszemközt közöljük az elbocsátást

Juhos Andrea karrier-tanácsadó, a DBM Magyarország ügyvezető partnere a történtek kapcsán úgy fogalmazott: tény, hogy elbocsátottnak lenni és mindezt megfelelően feldolgozni - akár egyedül, akár többedmagunkkal - egyáltalán nem könnyű, kiváltképp, ha életkorunk miatt amúgy is előnytelen piaci helyzetben vagyunk vagy régen váltottunk. A cégek ugyanakkor humánus bánásmóddal kíméletesebbé tehetik ezt a kellemetlen procedúrát. Amennyiben nem csoportos leépítésről van szó, a hírt először is négyszemközt, csendes, elszeparált helyen, kulturált hangnemben kell közölni a dolgozóval.

Hibát követ el az a főnök, aki a közlés kellemetlensége alól kibújva a HR-osztályra vagy valamelyik beosztott vezetőre szeretné testálni az elbocsátás kínos feladatát. Szakmai presztízsükre valamit is adó cégeknél egyébként létezik a frissen elbocsátottak részére outplacement, kialakított személyes karrier-tanácsadó rendszer. Ha van ilyen, azt mindenképp ajánljuk a dolgozók figyelmébe" - javasolja Juhos Andrea. "Nem elegáns, tisztességes az amúgy is előnytelen helyzetbe került kollégával szemben erőfölényt fitogtatni, vagy ordibálni vele"- hívja fel a figyelmet. Valamelyest elfogadhatóbbá teszi a helyzetet, ha nem az asztal túloldaláról, farkasszemet nézve, hanem derékszögben a beosztott mellé telepedve közöljük a rossz hírt.

Mindig említsünk pontos okot is

"Az elbocsátást közlő ne mulassza el az indoklást és legyen tényszerű. Mindig tudassa az elbocsátandó féllel, hogy átszervezés, a munkakör megszűnése, az elégtelen teljesítmény, esetleg az aktuális gazdasági helyzet miatt kerül sor erre a lépésre. A dolgozó életkora azonban nem lehet érv az elbocsátásra. Fontos továbbá felkészülni az esetleg felbőszült, temperamentumosabb dolgozók válaszreakciójára, higgadtan kezelni a helyzetet és nem vádaskodni.

Az érdemek felemlítése enyhítheti a helyzetet

Tompíthatja a kellemetlen esemény élét, ha néhány szóban megemlékezünk az elbocsátott szakmai sikereiről, érdemeiről is." Előnyösen kerülhet ki a cég ebből a kellemetlen helyzetből akkor is, ha az elbocsátottakkal szemben nagyvonalú magatartást tanúsít. Ennek egyik legjobb módja, ha a körülményekhez képest megpróbál gáláns és bőkezű maradni az alkalmazottakkal. "Rendkívül jót tesz a cég presztízsének, ha végkielégítésben részesíti azokat a munkatársakat is, akiknek munkában töltött évei száma alapján még nem járna pénz.

Ugyancsak jó pont a cégnek, ha a frissen elbocsátott dolgozóktól nem veszi azonnali hatállyal vissza a céges juttatásokat. Például ha a céges autót, lap-topot, mobiltelefont a felmondási idő végéig, vagy azon túl is használhatják, akár álláskeresési célra is. Ellenkező esetben - ha jóformán még ki sem tette lábát az irodából és távozása után rögtön követelik rajta a mobilt és azonnal megvonják az utazási támogatást- a sértett rossz hírét viszi a cégnek. A marketingre és PR-ra költött forintok így gyakorlatilag ablakon kidobott tetemes összegek lesznek. A fenti alapelvek csoportos elbocsátás esetén még hangsúlyosabbak. Hamar rossz hírét kelti a cégnek, ha méltánytalan körülmények között váltak meg 800-1200 embertől-például az elbocsátás után hazafelé menet már a céges buszt sem használhatják, noha előzőleg több évet ledolgoztak "- figyelmeztet a karrier-tanácsadó.

A felmondási idő is lerövidíthető

A cégnek emellett javasolt körültekintően megszervezni a dolgozó utolsó lépéseit, teendőit a cégnél. "Ha van rá mód, célszerű a felmondási időt minél rövidebbre fogni: a búcsúzóval sokszor a vállalatnál maradók nem nagyon tudnak mit kezdeni, ráadásul a rábízott "alibi-feladatok" miatt aligha végez komoly munkát - csak feszengeni fog az irodában. Szintén kevésbé megszégyenítő a dolgozónak, ha utolsó nap nem a többiek szeme előtt kell elsomfordálnia, pakolásznia. Inkább célszerű valamelyik személyügyi munkatársat küldeni helyette íróasztalát rendezni, a dolgait összepakolni, vagy minderre egy munkaidőn kívüli lehetőséget biztosítani számára.

Legyen az elbocsátott is körültekintő

A higgadt reakcióról az elbocsátottaknak sem szabad elfeledkezniük. "Ne veszekedve búcsúzzunk, ne égessük fel magunk mögött a hidakat. Elképzelhető, az újonnan megpályázott állásnál épp korábbi felettesünk referenciájára lesz szükségünk. Ráadásul nem kizárt: a válságidőszak lecsengése után a cég az egykor magas színvonalon teljesítőket hívja majd vissza...

Takács Gabriella