Büfésláger - Mesél a Moszkva tér

Utcaneveket cserélünk, lesz új villamos és lesznek új plázák is, Moszkva térből és Moszkva téri állóbüféből viszont csak egy volt, egy van, ne is legyen több. Az Álomsláger az utcára vonul, hogy mindenkiről kiderítse, mit énekel a zuhany alatt. Két gyros között készséggel nyilatkozó büfésünk a forgalomra nem panaszkodik, könnyűzenei életünk mai színvonalára annál inkább. Hol vannak a nagy egyéniségek? Hol egy Szörényi, egy Aradszky, akárki, akire csettinthetnénk?  Nosztalgia és slágergyűjtés a Gomba-terasz árnyékában.

Aradszky László: Nem csak a húsz éveseké a világ
Mi is voltunk suhancok, bár ezen már én is röhögök néha. Amikor ez a szám bejött, dülöngélve, egymásra borulva énekeltük és kábé azon nevetgéltünk, hogy dehogynem, azért mégiscsak miénk, fiataloké a világ. Most mondjam azt, hogy rég volt?

Illés: Újra itt van
Ezt csak azért, mert akkor se volt már focink, de akkor még legalább lehetett hinni benne. Rákospalotán, a suliban is voltak nagy Illés-rajongók, én sose voltam az, de ezt a számot örökre a fülembe dúdolták.

Zalatnay Sarolta: Nem várok holnapig
Zalatnay Saci volt a nő, lehetett imádni, lehetett róla álmodozni és cukkolni a csajokat az osztályban, hogy belőlük sosem lesz Cini. Ő volt a mi Pamela Andersonunk (és hangos kacaj).

Fonográf: Lökd ide a sört!
74-75-ben a GANZ gyár előtt fektettünk csöveket a százfokos pesti nyár kellős közepén, ott és főleg utána azért fogyott a sör, képzelhetitek. Ahányszor ezt a számot meghallom, mintha csak a gyárnál dolgoznék.

Republic: Szállj el kismadár
Csak hogy ne tartsatok kivénhedt, ósdi büfésnek. Itt zörög a rádió egész nap, végül is csak magyar slágerek mennek, de az összes tök ugyanolyan. Ezt valamiért szeretem, ez tényleg olyan, hogy meghallod és utána egész nap nem tudod kiverni a fejedből.