Blaha Lujzától a musicalig - a magyar operett rövid története

Hazánkban a századfordulón kezdte hódítását, Franciaországban a "Champs-Élysées Mozartjának" köszönhetően már a tizenkilencedik század közepén nagy divattá vált az operett műfaja. A zenés betétekkel tarkított színielőadások az 1900-as évek elejének legnépszerűbb előadásait adták a pest-budai közönségnek - egyszersmind lehetőséget teremtettek a magyar nyelv megerősödésére egy kulturálisan meglehetősen zavaros periódusban. Kodály Zoltán és Bartók Béla komolyzenei karrierjének árnyékában nem volt könnyű ismertté válni a szórakoztató zene területén, Lehár Ferenc és Kálmán Imre operettjei így is világhírűek lettek. Áttekintettük a magyar operett történetét.

Miért számítjuk mégis a magyar operett megszületését a századfordulótól? Mert ekkorra fogalmazódott meg az a közönségigény, mely már nem csak megörült, ha zenés elemek díszítették a színielőadásokat, hanem egyenesen elvárta, hogy operettet hallhasson, láthasson. Mert ekkorra bontakozott ki Huszka Jenő és Kacsóh Pongrác tehetsége, akik felismerték az igényt, akikben kialakult egy egyedi magyar operett-hangzás megteremtésének vágya, mely messze nem merült ki egy egyedi hangzás létrehozásában.

A népszínmű nótavilágának megtartásával, a francia operett klasszikussá vált elemeinek felhasználásával létrehoztak egy stílust, mely képes volt megragadni a nemzeti érzelmeket, úgy, hogy újításaival egyben kielégítette a már varietéken is "művelődő" nagyvárosi polgárság szórakozási igényeit. Huszka első két előadása, az említett Bob herceg és az 1903-as Aranyvirág óriási siker lett, a csúcsra mégis két évvel később, a Gül Baba bemutatójával jutott fel.

Az egyébként matematika-tanárként dolgozó Kacsóh Pongrác a magyar népdalok által is ihletett János vitéz előadásával vívta ki a tiszteletet, ez a búskomor hangulatú darab volt leghíresebb műve, mellyel egyből utat talált a közönség felé. Az 1904-es bemutatót további ötszáz előadás követte. Bár Huszka és Kacsóh sikere idehaza töretlen volt, külföldön sosem lettek ismert zeneszerzők, épp mert számukra a sajátosan magyar hangulat megjelenítése mindennél fontosabb volt. Munkásságuk ugyanakkor valóságos lavinát indított el a fővárosban. A sok új zeneszerző közül kiemelkedett az 1905-ben A víg özvegy-gyel bemutatkozó Lehár Ferenc, aki igazi világkarriert futott be - még ma is a klasszikus bécsi operett stílusának legnagyobb megújítójaként emlegetik. Ennek megfelelően műveiben a magyar hangulat sokkal kevésbé volt tetten érhető, mint elődjeinél - a bécsi közönség és főleg a kritika elismerését aligha tudta volna kivívni a sajátosan magyar hangulat tipikus elemeinek használatával. Választott szereplőit, illetve helyszíneit tekintve nem maradt meg sem Pest-Budán, sem Bécsben, nem csoda, hogy darabjai "Monarchia-operettként" váltak ismertté, ma a szakirodalomban a klasszikus bécsi operett megújulásának egyik vezéralakjaként emlegetik.

Kálmán Imrének sikerült - 1908-as Tatárjárás című operettje külföldön is óriási siker lett, s ez útjára indította páratlan zeneszerzői karrierjét. A romantikus bécsi operett hagyományait őrző, azt magyaros stíluselemekkel, közérthető, egyben mégis invenciózus dallamfordulatokkal gazdagító stílusa emelte kortársai fölé. .

A nagy elődök új ihletet adtak a huszadik század ifjú magyar tehetségeinek, közülük került ki Szirmai Albert és Jacobi Viktor is: ők voltak azok, akik "szembeszálltak" a bécsi operett megtörhetetlennek tűnő uralmával és brit földön játszódó darabjaikkal színt vittek a fővárosi operett-életbe. Szirmai - aki később Angliában és Amerikában lett igazán ismert zeneszerző - leghíresebb műve a Rátkai Márton és Fedák Sári szerepeire íródott Mágnás Miska, amit még ma is nagy sikerrel játszanak. Jacobi 1911-ben a Leányvásár-ral aratott nagy sikert idehaza.