Filléres emlékek - sztárok álomslágereikről, röviden

Mert hogy a döntés senkinek sem könnyű, Álomsláger csapatunk úgy gondolta: mielőtt és miközben várjuk szavazataitokat, lássuk, hírességeink melyik öt dalt tartják örökzöldnek. Igyekeztünk a könnyűzenei élet alkotói körétől távol eső, mégis kompetens sztárokat felkutatni. Tippelgettünk, ki hova szavaz majd, de persze bőven akadtak meglepetések - Tankcsapda és Neoton a Settenkedőtől, Vágó István Caramelre szavazott, de azt sem vártuk, hogy Bozsik Yvette-nél Sub Bass Monster a legeredetibb. A sok nosztalgia, humor és nevetés közben volt akit órákra sikerült a gép elé szegeznünk, Kokónak pár perc is elég volt. Bakács Tibor heteken át rágódott, miként döntsön, cserébe rendesen odacsapott a lovak közé - természetesen vele nyitjuk a sort.  

Honthy Hanna - Feleki Kamill - Palócz László: Hajmási Péter, Hajmási Pál
Az első, persze, Honthy Hanna több száz éven keresztül énekelt slágere, a Hajmási Péter, Hajmási Pál. Azért ez a legfontosabb, mert öt éve van egy műsorom a Tilos Rádióban, aminek a címe: Honthy és Hannah. Érzelmi okai vannak. Már nyolcévesen is ezt hallottam a tévé szilveszteri műsorában - majd húsz éven keresztül mindig -, vagyis az elpusztíthatatlan, legyűrhetetlen szar szimbóluma volt és maradt bennem. Az úri osztály egy darabja részegen beleesik a bőgőbe. Operett-punk, kár, hogy akkoriban még nem zúztak a primadonnák. Mindegy, nem tudom elmondani, hogy miért utálom ennyire a változatlanság és az ostobaság ezen örökzöldjét.

Delhusa Gjon: Nika se perimeno
Személyes okok miatt. Sokan mondták már nekem, hogy hasonlítok a balkáni buzuki mesteréhez. Amikor találkoztam Lovasi Andrással, elmeséltem neki is ezt a különös hasonlóságot, amire elkomorult az arca, érthető, hisz sokan mondták már nekünk, hogy hasonlítunk egymásra. Így ő is az albánra. Ahhoz képest, hogy albán menekültből kevés van országraktáron, örülök neki, hogy ez így összejött. Egyszer megszólított egy férfi, s kérdezte tőlem: Delhusa úr, emlékszik rám, együtt fociztunk a Kassák téren.

Neoton: Kell, hogy várj
Persze, hogy voltam katona, kétszer is, s minden este ezt a dalt recskázták a kopaszok a takaró alatt. Hiába, alig van olyan sláger, amely a bezupált katonák szorongásával foglalkozik. Amikor ezt a slágert dúdolgattuk magunkban, azt hittük, hogy hallja a kedves, s megvár szerelmével (nem várt meg egy sem).

Tankcsapda: A legjobb méreg
Nagyon tetszik. A szövege, a húzása, minden. Ez szűken esztétikai döntés, ahogy az utolsó is.

Népzene: A csitári hegyek alatt
Talán azért szeretem, mert sok jó feldolgozását hallottam (Oláh Kálmán és zenekara, amiben Horváth trombitaszólója fantasztikus.) Benne van a néplélek, meg az is, hogy hiába esik a hó, senkinek nincs kedve síelni, sőt, inkább gázos az egész élet, szerelem, ló, egyetlen menekülés ennek a dalnak a fájdalma. Az az érzésem, hogy nem öregszik, sőt.