A szerelem hálójában, Harry és Sally, IQ, Kate és Leopold - csak pár film, amit bármikor képesek vagyunk megnézni egy fáradt estén vagy egy esős szombat délutánon. Mindegyik Meg Ryan elmondhatatlanul természetes bája miatt lett annyira sikeres, és ez tette őt a kilencvenes évek romcom királynőjévé. Ahogy az évek, úgy Ryan bája is tovaszállt, ami a Mi lesz később című új filmjében is meglátszik. Meg Ryan több mint 20 év után visszatért, és csinált egy mature romcom-ot a kilencvenes évek másik sztárjával, a X-aktás David Duchovny-val, ami papíron még egy egész kellemes, retrohangulatú filmnek indult. A Mi lesz később sajnos nem vicces, itt-ott romantikus, de inkább egy kamaradráma, aminek mégjó is lett volna, ám szemlátomást a filmet rendezőként és íróként is jegyző Ryan nem annak szánta.
Hollywoodban is megöregszenek az emberek, még ha pénzt nem spórolva próbálják is lassítani a folyamatot. Azonban Meryl Streepet, Cate Blanchettet, de még a botoxot az egészségesnél többször használó Sandra Bullockot is bármikor felismerem. Az első gond a filmmel, hogy ha nem olvasom el, hogy Meg Ryan a főszereplője, az életben nem jövők rá, hogy a 63 éves színésznőt látom. Amit látunk, az nem bodypozitív, nem is bodyshaming, egyszerűen csak egy tömegkatasztrófa a színésznő arcán, amit a szike, a botox és még ki tudja mi okozott. Ryan bátran jelentkezhetett volna a Joker film castingjára, a 200 milliós bukásból tuti le tudtak volna pár milliót faragni a sminkesek, mert Ryan sebészei megoldották azt, amiért Joaquin Pheonixnek naponta órákat kellett ülni a make-up szekcióban. Konkrétan nem ismertem fel, és ez gond, és egy rettenetesen rossz üzenet Hollywood és Ryan részéről. A színésznő egyszerűen kameraképtelenre torzult és ez kapásból elvesz a film értékeiből és szerethetőségéből, holott van neki. Ryan a cuki szomszédlány helyett most bohócfejű masszőz, örökre 49 éves vagyok, bakancsos hippi földanyát játszik, aki valami kozmikus véletlen folytán egy reptéren ragad az exével, akit 25 éve nem látott, ez lenne Duchovny.
Az exünk nem hiába az exünk, ennek megvannak az okai, ahogy és ez a film két főszereplőjére is igaz. Emiatt a film első fele inkább kínos - mint amilyen a való életben is lenne - bár lehet nem szerencsés rögtön egymás fejére önteni a régi sérelmeket, de főhőseinket nem ilyen fából faragták, jön is rögtön a verbális adok-kapok. Mindeközben kapunk néhány öregek vagyunk és túl sokat változott a világ megjegyzést, poént, amik sajnos már nem viccesek, mert már egy ötvenes-hatvanas ember is kibékült az internet létjogosultságával és a környezetvédelem fontosságával. Ezzel Ryan íróként legalább 10-15 évet csúszott, így inkább tűnnek Z-generációs értelemben öregnek a főhőseink. Ők nem értik a világot, és nem is akarják érteni a világot, ami nagy különbség.
A 63 éves színésznőnek már ez a második filmje rendezőként, és néhol egész ügyes, ha már színészként minden tehetségét és báját a műtőasztalon hagyta. Azért egy kétszereplős kamaradrámához magabiztosabb direktornak kéne lenni, hiszen az egész film egy reptéren játszódik, ami sok lehetőséget ad, de néha kínosan egy helyben totyognak - olykor szó szerint - a főhőseink. A film második felében azonban egész szép megoldásokat talál ki Ryan, amik beindítják a film következő felvonását, még az olyan cikis pillanataival együtt is, hogy a két körülbelül hatvanas főszereplő óbégatnak a telefonba, mert nem hallják a diszpécser nevét, füveznek a reptéren, sőt még egy katartikusnak szánt táncjelenetet is kapunk.
A Mi lesz később lehetett volna egy hiánypótló mature romcom, de így egy közepes dráma lett, ahol egy este alatt a főhősöknek életének minden vacak döntésükkel, ki nem mondott szavaikkal szembesülniük kell, hogy aztán repülhessenek tovább az útjukon vagy az utazásukon. Nem véletlen a szó használat, mert a film legszebb és talán legbölcsebb gondolta pont ez: hova tartunk, hol tévedtünk el az úton és mi a cél?
Ryan mellett Duchovny kellő sármmal és eleganciával asszisztál ehhez a furcsa hibridhez, bár a vagány és szexi szerepekhez szokott színész kicsit túlságosan is neurotikusra lett véve. Bár mondjuk Ryan már már pingvines, chaplini – megjátszott – csipőficamos sétálása és futkosása mellett, az X-akták sztájának játéka szinte Shakespeare-i mélységű, ami egy kis Woody Allenel lett keverve.
Aki a cikk elején említett filmeket szereti, aki szeretne egy érettebb közönségnek szóló mérsékleten romantikus filmet megnézni, aki maga is útkeresésben van illetve azoknak a katasztrófa turistáknak, akik kíváncsiak arra, mit művelt magával Ryan az utóbbi 20 évben.
A Mi lesz később a Skyshowtime-on tekinthető meg!
10/5