1978-ban ezen a napon a Szovjetunió válogatottja barátságos mérkőzésen fogadta Finnország nemzeti csapatát. A szbornaja - szemben például a magyar válogatottal, amellyel egy vb-selejtezőcsoportban volt - az idő tájt nem az argentínai mundiálra készült, hiszen a kilencedik selejtezőcsoportban a mieink mögött végzett, hanem már az 1980-as Eb-kvalifikációra trenírozott.
A finn válogatott könnyű ellenfélnek számított, a szovjetek önbizalomnövelő győzelemre számítottak, ennek ellenére a jereváni Razdan-stadionban mindössze 11 700 néző várta a pályára lépett két csapatot. (A korabeli statisztikák szerint ilyen kis érdeklődés mellett hazai pályán korábban még nem játszott a Szovjetunió válogatottja.)
Az alig egy esztendővel korábbi utolsó, éppen a magyarok ellen játszott vb-selejtezőhöz képest csak Anatolij Konykov, Jurij Gyegtyarjov kapus, David Kipiani és Oleg Blohin maradt meg hírmondónak, csapattársaik többé-kevésbé új emberek voltak Nyikita Szimonjan válogatottjában. Akik természetesen égtek a bizonyítási vágytól, így a szovjet csapat az első perctől kezdve nagyon motiváltan futballozott, már a félidőben 4-0-ra vezetett, s végül 10-2-re kiütötte a finneket. A gólszerzők listájára Konykov (14.), Kipiani (18.), Jurij Csesznokov (37.), Blohin (42., 59., 84.), Viktor Kolotov (47., 81.), Leonyid Burjak (79.), Valerij Petrakov (88.), illetve Aki Heiskanen (66.) és Jyrki Nieminen (89.) iratkoztak fel. A szbornaja azon az egy mérkőzésen annyi gólt szerzett, mint az előtte játszott nyolc találkozón összesen.
1989-ben ezen a napon játszották a Kupagyőztesek Európa Kupája elődöntőit. Az egyik párharcban a belga KV Mechelen 2-1-re legyőzte az olasz Sampdoriát, ám a másik mérkőzés, az FC Barcelona-Szredec Szófia jóval nagyobb érdeklődésre tartott számot akkor, és érdemel ma is. Johan Cruyff csapata a sorozat toronymagas esélyesének számított, hiszen soraiban olyan kiválóságok szerepeltek, mint Andoni Zubizarreta, Aloísio, Julio Alberto, Amor, José María Bakero, Julio Salinas, Gary Lineker és Aitor Beguiristain, így talán a biztosra vett siker miatt látogatott ki csak 22 000 néző a Camp Nouba.
Az ellenfél a Szredec (korábban és utána CSZKA) szintén remek erőkből állt, nyugodtan állíthatjuk, hogy talán minden idők legerősebb bolgár klubcsapata vizitált Barcelonában, hiszen Trifon Ivanov, Emil Kosztadinov, Luboszlav Penev (a remek csatár sérülés miatt ugyan nem játszhatott a katalánok ellen) és Hriszto Sztoicskov az ország történetének legjobb labdarúgói közé tartoznak. A fiatal titánok remekeltek az idő tájt, Kosztadinov 29 mérkőzésen 12 gólt szerzett a bolgár bajnokságban, Penev 22 összecsapáson 21-szer, míg Sztoicskov 26 találkozón 23-szor volt eredményes, de a KEK korábbi találkozóin is csapatuk 14 góljából 13 fűződött a legendás trió nevéhez.
Azonban az FCB ellen akkor még kevés volt a fiatalos lendület és a tálentum, hiába szerzett Sztoicskov két gólt, a Cruyff-csapat 4-2-re győzött, így nyugodtan várhatta a szófiai visszavágót. Hriszto duplája (a szófiai visszavágón szerzett gólja a hetedik volt a sorozatban, így ő lett a KEK gólkirálya) minden bizonnyal a legerősebb érv volt amellett, hogy Josep Lluis Núnez, a Barca nagyhatalmú elnöke 1990 nyarán szerződtette a bolgár klasszist, aki nyolc csodálatos évet töltött Spanyolországban.
Dévényi Zoltán